Mamitól tanultam. Anyám ha betévedt ezer évente a konyhába, akkor abból mindig ordítás lett. Ezt legalább belátta, hogy nem neki való, igy messzire kerülte. Nagyjából 10 éves lehettem, amikor már sok ételt eltudtam készíteni, igy vagy Mami, vagy én főztünk sok-sok évig az egész családnak. Néha Édesapa, bár ritkán főzött, de akkor nagyon finomat. Leginkább pörkölteket, főleg marhából, mert azt senki nem szerette csak ő és én, igy bizony mire elkészült a pörkölt addigra jó puha kenyérrel a szaft nagy részét ki is törölgettük. Néha tettünk a kenyérre egy-egy darab husit is, igy ráfoghattuk, hogy azért kóstolgatjuk ilyen sűrűn, hogy megfőtt-e már? 😊😉 De finomak voltak! Azok az ízek sosem fognak előjönni már, csak a lelkemmel érzem újra és újra. A másik amikor együtt főztünk Édesapával az a nagy közös gombászások utáni gombapörkölt megpucolása, elkészítése és kenyérrel való bedörgölése. 😂  Ha meglátok néha-néha rókagombát itt Belgiumban valamely üzlet polcán mindig eszembe jut Édesapa mennyire szerette. Vennék is, bár mindenki nem szereti a családban, azért el is fogyna hamar. De ezt inkább kihagyom, meghagyom az emlékeknek … ❤

Később elkerültem otthonról, kettecskén voltunk. Munka mellett is szerettem sertepertélni a konyhában, de nem szántam rá olyan sok időt, meg hát becsukott szemmel is mentek a dolgok, Gyuszinak pedig nem voltak különleges kívánságai. 😊

Két és fél év múlva megszületett Katinkánk. Mivel sajnos nem volt tejem, igy hamar elkezdtem a hozzátáplálást. Jöttek szép sorban a gyümölcsök, majd az első zöldségek, burgonya, répa, stb. Számomra egyértelmű volt, hogy én készítem el a főzelékeket is. Már akkor is voltak babakaják, kis üvegben árulták mint ma. Egyszer mentünk orvoshoz, gondoltam veszek egy üveggel, kényelmesebb lesz csak felbontani, megetetem a kislányomat és mehetünk is tovább. 😂🤦‍♀️ Ja, aha, meg az a szép terv. 😂😏 Az én gyerekem szájából ugy fordult ki a kaja, mintha valami szörnyűséget adtam volna neki (bevallom megkóstoltam, tényleg szörnyű íze volt). Gondolhatjátok, mire hazaértünk az én kicsikém milyen éhes volt. Szegénykém rávetette magát a hűtőből felmelegített kajára, amit előre elkészítettem, hogy majd jó lesz neki ha hazajövünk. És akkor ennyiben is maradtunk. Vettem jól záródó kis dobozokat amiket kilehetett főzni, fertőtleníteni és előre elkészítettem mindent ha mennünk kellett valahová. 

Esztikémmel hasonló volt a helyzet, neki is hamar kezdődött a hozzátáplálás. Öntudatos gyermekem egyszer köpött szembe kajával egész életében, mikor nála is kipróbáltam azt a bizonyos üveges babakaját. 😂😊 

Olvastam az akkori irodalmat, hogy mit mivel, hogyan lehet elkészíteni. Vigyáztam az elkészítés módjára, akkor még nem voltak ilyen kis csili-vili gépecskék mint manapság, hogy beleteszi az ember a hozzávalókat majd egy idő után benne van a készre párolt, aprított pép. Az akkori csodálatos gyermekorvosunk is megnyugtatott, azt mondta fogalma nincs miért eszik meg a kicsik a kész babaételeket, mert szerinte is szörnyű ízük van. Ugy gondoltuk mindketten, hogy tudatlanságból,  még nem tudják milyen a finom étel. 

Mikor a fiuk megszülettek már kérdés sem volt, hogy főzök-e nekik is. Főztem. Dávid különösen ínyenc volt. Nem tudom mennyire hathat ez most ki az életükre, az ízvilágukra, de nagyon finoman főznek mind a négyen. Még Barnus is, aki szerintem a rosszul evő gyerekek között is király lett volna. Időnként olyan érzésem volt, hogy fényevő. 😕😓 Nem értettem hogy lehet ennyi étellel élni, működni amennyit ő megevett időnként. 😓 Ő már nem is emlékszik ezekre az időkre, pedig bizony elnyúlt ez az időszak olyan 17 éves koráig. Emlékszem mikor Esztikémék esküvője volt a legkisebb öltönyméret is nagy volt rá, ugy kellett átalakíttatni a nadrágot, hogy ne essen le róla. Na ez ma már elképzelhetetlen.😂😊😏😉🥰

Szóval a gyerekek mind ínyencek, nagyon finoman főznek, főleg Dávid. Mesterien használja a fűszereket. Ma is itt van előttem mennyire figyelt rám, mikor a fűszerek használatát tanítottam neki. És kb. azóta brillírozik a konyhában, bátran használva, keverve dolgokat. 

Amire nagyon büszke vagyok, hogy nem csak a lányok, de a fiuk is főznek. Mindkét fiú lepipálja az Édesapját. Ha nem vagyok itthon, akkor Gyuszi kiadja az utasításokat ki mit csinál, valahogy a főzés sosem rá esik. 😂

És aztán jött a glutén… meg az allergiák … Volt aki összecsapta a kezét és riadtan kérdezte, hogy akkor mit fogunk enni? Én akkor még csak reménykedtem, hogy lesznek azért itt dolgok. Ez igazán huszadrangúnak tűnt akkor, annak örültem, hogy megvannak a kis szemtelenek. Azóta gyökeresen megváltozott az életünk. És jelentem van mit ennünk. 😊

A következő lépés akkor következett be, amikor kiderült Esztikém is gluténérzékeny. Csatlakoztam egy nagyszerű csoporthoz, aminek az adminja egy kiváló személyiségű hölgy. Jó szívű, kedves, segítőkész és még sorolhatnám. Ő biztatott vágjak bele, menni fog, ne féljek. Lesznek akadályok, nem is fog minden sikerülni elsőre, talán csak hatodjára, de egyszer csak sikerülni fog. 

Elkezdődött az én utam. Elkezdtem főzőcskézni. Mást, másképp. Célom lett, hogy bebizonyítsam glutén- és laktózmentesen, sok minden mentesen is lehet finom, jó ízű ételt tenni az asztalra. Az ételekkel nem volt gond, csak kevés alkalom volt mikor elbuktam és felkellett újra állni. A sütik már más esetek voltak. Azt tanulom a mai napig. Mert tanulni is kell. Ritka az a recept, amin valamelyest ne kellene változtatni. A kelt tészták meg … 🤦‍♀️😏😂😕 De ma már ezek sem okoznak problémát, legalább is azt hiszem. 😊😉

Gluténmentesen nem lehet ugy főzni mint glutént tartalmazó hozzávalókból. Ez tény. De közel hasonló ízt, finom ízt igen is ellehet érni. A családom eszi. A barátaink sem szokták visszautasítani a kínálást (reményeim szerint nem udvariasságból). Nagy próbatétel volt másfél hónapja, mikor pár barátunk itt volt nálunk. Készítettem több félét, pont azért, hogy kóstolhassanak, reménykedve, hogy valami esetleg elnyeri a tetszésüket. Aztán csak mosolyogva néztem a falatozást, a kiürülő tálakat… 😊 Hálás voltam nekik, volt aki nem akarta elhinni, hogy ez itt mind gluténmentes. 

Pár hónapja megszületett egy blog, az én főzős blogom. Saját, kipróbált receptek saját fotókkal. Hát igen, a fotók. 😏 Az ételek díszítését és a tálalást is még tanulnom kell. De igyekszem, igyekszem. 😊 Próbálok rendszeresen írni, feltenni dolgokat. Mert szeretném, ha a gyermekeimnek is megmaradhatna majd egyszer. Elkészíthetik, inspirálhatja őket. És persze másoknak. Örülök, amikor írnak barátok, ismerősök, ismeretlenek, hogy elkészítették és tényleg finom lett. Némelyek azt is megírják, hogy elég szkeptikusak voltak, de pont ezért ír nekem, hogy az étel, az ízesítés, az arányok remekeltek, igy ő is a családnál, barátnál. 😊🥰

A lelkem ízeit keresem. Keresem Mamit, keresem Édesapát. Az én drága egyszerű Mamikám megtanította a konyha szeretetét, hogy szeressek főzni. Régen nem voltak még ilyen fűszerek, hozzávalók mint most. Mégis finom volt minden amit az asztalra tett. Alapot adott és lendületet. Hogy bízzak abban megtudom csinálni. 

Ha szeretnétek, akkor kövessétek a főzős blogomat, itt megtaláljátok. Kaphattok inspirációt, ötletet, hogy mit is főzzetek, süssetek. Nincsenek különleges hozzávalók melyek vagy beszerezhetetlenek vagy drágák. Csak olyan mindennapiak. Egyszerüek. Mami mindig azt mondta, ha belefőzöm a szeretetemet akkor pont jó lesz. És ez a mai napig pontosan igy is van… a hozzávalókhoz tegyétek mindig hozzá: szeretet.  🥰😘