Miután hazajöttünk Magyarországról Gyuszi kicsit gyengélkedett. Pár nap múlva már látszott is  a jól látható tünete, az immunrendszere nincs épp toppon. Hét közepén még elég ramatyul érezte magát.  😷 Kedvetlen, fáradt is volt. 

Szombatra volt két meghivásunk egy napközbenre és egy késő estére. Mivel sosem szerettem sehová betegséget, vírust vinni, igy lemondtam mindkettőt. Jól ki is sirtam magam miattuk, mert már hetek óta készültem mindkettőre. Alig járunk, vagyis inkább azt mondanám sehová nem járunk, ritkán találkozunk emberekkel és most ez sem sikerült. 😓

Pénteken Gyuszi mégis azt mondta, hogy mi lenne ha az éjszakai meghívást mégis elfogadnánk, de kizárólag ugy, hogy ő senkivel nem fog puszilkózni. Én buzgón bólogattam és reménykedtem, hogy nem lettek elajándékozva a belépőjegyeink. Nem lettek. 🤗 

Szombaton késő délután el is indultunk. Bizony majd 2 órás út várt ránk, de nem bántuk. Kicsit kikapcsolódunk végre, már nagyon ránk fért. 😊

Október 1- volt, a zene világnapja. Mindig megemlékezem ilyenkor arról, amikor Édesapa megtanított tangóharmonikázni. És onnantól kezdve bármilyen pengetős hangszert a kezembe adtak megtudtam szólaltatni. Fogalmam sincs miért lehetett ez. Végül jártam zeneiskolába is, csellóztam. Szerettem? Akkor gyerekfejjel sajnos nem. Nem erre a hangszerre jelentkeztem, igazából nagyjából ekkor hallottam először erről a hangszerről. Ez a csalódás végigkísértett rövidke közös utunkat. Ma már tudom, hogy nem lett volna szabad abbahagynom. 😕

A következő kapcsolódásom a zenéhez akkor volt, amikor a gimnáziumi kórusba felvételt nyertem. 🥰 De nem akármilyen kórus volt ám ez! Több versenyen is résztvettünk és nagyon sokszor előkelő helyezést értünk el. Sosem felejtem el azokat az éveket, a szivem mélyén kincsként őrzöm. 

A következő kapcsolódás a zenéhez? Igen, a gyerekek. 🥰🤰 Mikor a pocakomban voltak is sokat énekeltem nekik. 🤱 Aztán mikor megszülettek mégtöbbet.👶 Kicsit nagyobbak lettek amikor már ők kérték, hogy most ezt vagy azt énekeljük együtt. És aztán szép lassan elfelejtődött ez is, mint annyi minden nagyszerű dolog… 😕

De vágytam a zenére mindig is. A gyerekekkel sokszor hallgattunk zenét, és meg is szerették, szívesen hallgatnak klasszikustól kezdve bármit ami szerintük modern és menő mostanság. 😁 

Emlékszem, már jó régen bizony, de elmentünk Brüsszelbe egy újévi koncertre, a brüsszeli filharmonikusok játszottak. Nagyjából végig potyogtak a könnyeim, olyan csodálatos volt. Aztán a lányokkal voltunk jó pár éve az orosz balett előadásán, láttuk a Hattyuk tavát. Minden pillanata emlékezetes marad.

És ennyi. 

Persze, ma már az ember bekapcsol egy-egy zenelejátszót és bármit meghallgathat. De az élő zenét sosem fogja helyettesíteni. Soha! 

Azért is nagyon örültem, mikor Judit barátnőm még hónapokkal ezelőtt mondta, hogy lesz egy élőzenés koncertje, ha van kedvünk menjünk el. Naná, hogy volt. Később meglett a pontos időpont is, a jegy is. És az én drága férjem is rábólintott, menjünk. Mi pedig száguldottunk, közben néztem a tájat, a sok zöldet, a legelésző állatokat. Jót beszélgettünk, eltelt az a két óra és már a nézőtéren is ültünk.

Csodálatos este volt. Az az igazság, hogy nem is tudom milyen szavakkal lehetne leírni. Már hallottam a barátnőmet énekelni, tudtam, hogy csodálatos hangja van, de igy koncert keretein belül még nem. 

Szebbnél szebb dallamok hangzottak fel az est első felében. A nézőtéren pedig lelkesen tapsolt mindenki. 

A szünet után végre jött Judit barátnőm is, többször hallhattuk csodálatos hangját. 

Csak elismeréssel és tisztelettel tudok beszélni róla. Isten megajándékozta őt ezzel a hanggal, és amit kihoz belőle az fantasztikus. Büszke vagyok rá, hogy ismerhetem őt és hallhattam énekelni. 

Az estének hamar vége lett, ha az ember jól érzi magát akkor szinte repül az idő. Csak azt vettük észre, hogy állva tapsolunk megköszönve az énekeseknek, a zenekarnak a csodás estét. 

Kifelé jövet mondtam Gyuszinak, hogy ezt minden hétvégén eltudnám hallgatni. Az ember szíve csordultig telik békességgel, szeretettel, nyugalommal. 

Köszönjük szépen🥰😘😍