… ennyit, mint itt Erpe-ben. Pedig hát bizony nem mostanában kezdtük a közös utunkat, hanem ugy 34 éve. Egy ideig még felírtuk a költözéseket, honnan hová, mikor, aztán a 18. körül hagytuk az egészet. És az sem mostanában volt.

Egyszer már gondoltuk, hogy na jól van, telepedjünk le. Nem megyünk ugy sem sehová. Találtunk egy szép kis városban egy szép kis helyet, kis házikóval. Jó lesz ott nekünk. Tényleg jó volt, hiszen olyan embereket ismerhettünk meg, akik átsegítettek életünk nehéz és meghatározó időszakán. Itt jó lesz nekünk. 

Ja nem. Addig csak városok, lakások között költöztünk, most egy nagyobbat dobbantottunk, országhatárt is átléptünk. Mi. Akik ezen nem törték a fejüket és eszükben sem jutott, hogy ilyen velük is megtörténhet. Hát dobbantottunk, épp két hete volt, hogy 17 éve. 🙈 

A költözések itt sem maradtak abba, természetesen. A kiköltözésen kívül még négyszer pakoltunk össze és cuccoltunk át. Egyre nehezebben viseltem. 😢 Aztán jött az az érzés, hogy mi már itt maradunk. Abban, hogy igy kezdtünk el gondolkodni segített az is, hogy a lányok flamand párt választottak maguknak. Őket meg nem hagyjuk itt, hiszen bármikor lehet szükségük segítségre. Meg hát ugye a család! Meg hát hová is mehetnénk nyugdíj után? Magyarországra? Viccnek is rossz sajnos, jelen állás szerint. De ezt hagyjuk is, felesleges ezen gondolkodni. 

6 éve kezdtünk el gondolkodni, hogy esetleg mi lenne letelepedni, nem bérelni, venni. Egy évünk volt arra, hogy a banktól még megkapjuk 25 évre a házvásárlási kölcsönt. 

Nézelődtünk, merre menjünk? Az hamar kiderült, hogy ott ahol béreltünk lakást esélyünk sincs egy házikót vásárolni, még akkor sem, ha nem voltak nagy igényeink. Azt tudtuk merre nem szeretnénk menni. Egy-egy szép napsütéses napon elindultunk kirándulni, szétnézni Brüsszel tágabb környezetében. Adtunk magunknak 20 km-t, hiszen Gyuszinak minden nap bekell járnia dolgozni. Hamar rátaláltunk erre a környékre ahol most is lakunk. Van vonatközlekedés Brüsszel felé. Nyugodt kis városka, a szomszéd nagyobb városban minden megtalálható. 

Az, hogy miként találtam rá erre a házra már tényleg történelem. 🥰 De 5 évvel ezelőtt végre aláírtuk a papírokat és megkaptuk a kulcsokat.  Nagyon boldogok voltunk. Szinte hihetetlen számba ment az egész számunkra. 

Az eltelt öt év alatt  legfőképp az udvart formáltuk a saját elképzeléseink szerint. Sokat terveztem, előadtam, aztán a fiuk megcsinálták, később ketten csinálgattuk Gyuszival. Szeretünk kint szöszölni, szeretjük mi csinálni a dolgokat a saját kezünkkel. Egyrészt költséghatékony is és mert jó érzés. 

Találtam egy öt évvel ezelőtti képet, ilyen volt az udvar:
Kicsit le van harcolva, a gyep helyett moha volt, a kerti tó alig látszott, teljesen benőtte a gaz. Pár bokor örökzöld és mindenhol a Gyuszi által nagyon utált kavics. 

Nem biztos, hogy szebb és jobb, de mára átformáltuk és igy néz ki, ezt a képet tegnap készítettem:
Szeretünk itt élni. Az elmúlt két évre mondhatjuk akár, hogy nehéz volt a vírus miatt. Nekünk nem. Gyuszi dolgozott majd kint csináltunk valamit amit éppen szerettünk volna. Sok örömöt szerez nekünk ez a kert, a növények, a természet. Nekünk pont elég. 

Remélem még sok szép évet tölthetünk el itt. Csak boldogok szeretnénk lenni. És ennyi. 🥰❤🕊