Valamikor a blogolás őskorában találtunk egymásra a gazdival. Szeretem ma is olvasni az írásait. Yoda főszereplője volt sokszor a történeteknek. Egy mentett kutyus, akit a szerető gazdija igazi egyéniséggel ruházott fel. Olyan volt ő nekem mint egy kapocs. 

Valamikor jó volt blogot írni. Nagyon sok blogbarátunk lett. Jó volt követni a napjaikat, jókat beszélgettünk, voltak feltett kérdések és mind megválaszoltuk mi, akik külföldön éltünk, hogy hogy éljük meg azt a dolgot. Jókat nevettünk, vagy sírtunk együtt. Hálásak voltunk, ha megadatott, hogy személyesen is találkozhattunk. De tudtuk mind, hogy szinte lehetetlenség, hiszen ezek a barátságok behálózták idővel az egész Földet. Aztán voltak kirívó esetek, amik velünk is megtörténtek, ami után azt mondtuk, hogy soha ne mondd, hogy soha. 🥰

Változott a világ. Jött a facebook meg a többi társalgásra helyet adó lehetőség. És a blogok szép lassan, sorban el is tűntek. Némelyiket még meglehet találni, de van amelyik törlődött, mint a miénk egy része, mikor a freeblog szerverét lekapcsolták egyetlen gombnyomással. 

Yoda egy olyan emlék volt a múltból, mely ma már nincs. Sajnos. Mikor olvastam róla, láttam fényképeit akaratlanul is eszembe jutott régen, 10-15 éve még mennyivel egyszerűbb volt minden. És valamilyen szinten jobb is. Hiszen láttam, ő nem változott semmit. Ugyan az a drága kutyuska volt mint réges régen. Mi változtunk. Sajnos. Rohanunk előre. Hova? 

Fura dolog ez. Pont pár napja gondolkodtam azon, hogy legszívesebben kilépnék a facebookról. Csak ott is vannak olyan csoportok, amik adnak, amiknek az ember részese, és jó, hogy a részese lehet. Nem sok, de van. Egy kezemen megtudom számolni és sok hozzá az 5 ujjam. Nem tudom, ezen még gondolkodni kell. De egyre többször tér vissza a gondolatom ahhoz, hogy inkább írnék, blogot írnék. Remélem történni fog valami, ami segít ezt eldönteni. Viszont azért is nehéz, mert ezzel berántanám magamra az összes ajtót és ablakot és kizárnám magam annak a pár embernek a mindennapjaiból, akiket szeretek és viszont szeretnek. 

Drága Yoda, köszönöm a sok emléket, gondolatot neked! Köszönöm ezt a hosszú utat! Fuss drága, fuss … 💔

Márai Sándor: Mosoly játsszon az arcodon

Álldogáltam a tenger partján,
A víz színén a hold pihent.
Mélységes nyugalom áradt
Odafent és idelent.

A pillanat elvarázsolt.
Szívemet béke járta át.
Ott kint a végtelen, nagy tenger,
Lelkemben bent a nagyvilág.

Hogyan lehetnénk boldogabbak?
Álmodjunk együtt szebb jövőt!
Tenger nyugalma ránk ragadjon,
S hagyjuk elmenni a múlt időt!

Éljünk a mának! Ma is, és holnap.
Élvezzünk órát, s perceket!
Mosoly játsszon arcunkon mindig,
És szeressünk, hogy szeressenek!