… lassan egy hónapja készülök ezt a posztot megírni, csak mindig történik itt valami.

Május 10-én volt a madarak, fák napja. Akkor nem, de pár nap múlva Gyuszivel beszélgettünk, hogy erről milyen fontos megemlékezni és elkezdtük számolni, hogy mi vajon hány fát ültettünk ebbe a pirinyó kertbe? Szoktam mosolyogni, mikor mondják milyen jó, hogy ilyen nagy kertünk van. 😊 Nincs nagy kertünk, nézzétek csak, ott az üvegház mögött vannak a gyümifák és ott a kerítés is. A mögött egy nagy rét van.

Igen, tudom. Sokaknak még ennyi sincs. Igy igaz, ezért meg is becsüljük rendesen. 💓

Szóval elkezdtük számolni mit vágtunk ki. A sövényt, itt a kis virágoskert helyén sövény volt. A járda helyén kavicsos lejáró volt, a járdát a fiuk csinálták két éve. Meg elől is sövény volt. Nem szerettük, de nem bántottuk. Aztán jöttek az afrikai lepkék és szó szerint felfalták őket. Következő évben ki sem hajtottak, igy ők bizony ki lettek szedve onnan. Akkor kezdődött el a nagy átalakítás. De szépen vegyük csak sorba! 

Az első fácskát hoztuk magunkkal. Ő a szívünk csücske, igazán megérdemel egy külön bejegyzést, igy aztán csak annyit írok róla, hogy volt az egyes számú, a japán fűz 🌳

Következő évben jöttek a gyümölcsfák, a szilva amin idén lesz először termés, a cseresznye, amin már nem 6 szem érik a levelek között, és a körték királynője, a vilmos körte. 

Ezekkel együtt már 🌳🌳🌳🌳

Következő év tavaszán érkeztek a garázsnál lévő sövény helyére a galagonyafák, hárman, igy már 🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳

Abban az évben ősszel egy kedves ismerős hozott nekünk három gömbakácot, szépen szaporodtak a fácskák, már  🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳

Múlt évben, késő tavasszal találtunk rá a kertészetben a sarokban egy ránk váró őszibarack fácskára. 🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳

A kertészet másik részén pedig egy árva, egyetlen orgonavirágot nevelgető fát találtunk, úgy gondoltuk nálunk a helye, már évek óta megbeszéltük, hogy Édesapa emlékére ültetni fogunk mindenképpen egyet. 💗 Igy aztán ő lett a mi következő fácskánk, a 🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳 , mely idén ilyen csodaszép volt.

Jót nevettünk. 12 fa! Amig össze nem számoltuk nem gondoltunk bele mennyit ültettünk. Egyik sem lesz nagy és magas, bár Gyuszi a cseresznyefát megnövesztené akkorára mint amilyen otthon volt gyerekkorában. De akkor nem maradna semmi mellette, alatta. Igy marad az, hogy úgy metszem, hogy jusson is meg maradjon is. Minden gyümölcsnek és virágnak örülünk. 12 fa! Összességében viszont 🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳🌳, hiszen megörököltünk a házzal három dohányfát amelyeket ugyan úgy dajkálgatunk, szeretgetünk mint amelyeket mi ültettünk. Mára Gyuszi is megbékélt velük, nem nagyon szerette eleinte. Mondta is lehet ki kellene vágni őket. Én meg mondtam neki felejtse el, három gyönyörű fát nem fogunk elpusztítani csak úgy, mert lehet nem tetszik. Majd megszeretjük. 🥰

És hát igen, a 🦅🕊🦜. Nagyon sok lett az utóbbi években, igaz el is halmozzuk őket mindenféle finomsággal. Télen mindig bevásárolunk nekik, ha hó és jég van akkor együtt megyünk ki megetetni őket. Nyáron friss víz várja őket több helyen is a kertben, és előszeretettel fürdenek a pici tóban. Ma már ha leülünk a tó mellé a padra odajönnek fürdeni, tudják nem bántjuk őket. És hát miért szerette meg Gyuszi a dohányfákat? Most alig van még rajta hajtás, mert kétévente vissza kell vágni (az első képen jobbra látszódnak). De mikor majd gyönyörű szép koronája lesz akkor a kismadarak játszótérré változtatják. Olyan sokan vannak a fán, hogy az egész fa mozog, közben megy a diskurzus, hol itt röppen fel valaki, hol ott, majd csapódik vissza a koronába. Öröm nézni, hallgatni őket. 😍😀

Semmi nincs véletlenül ültetve oda ami a helye lett. Sokat olvastam, tervezgettem. Ilyenkor mikor minden kivirágzik, kizöldül, a közeli autópálya hangjain nagyon sokat tompít a sok lombkorona, a zöld levélfal. Igyekeztünk mindenből lombhullatót venni nem örökzöldet, mert azok sajnos nem tisztítják a levegőt. Próbáltunk virágzót is venni, a garázshoz azért is kerültek a galagonyák. A kismadarak meg igen kedvesek, mert mikor 4 éve ideköltöztünk akkor még megakartak minket enni a szúnyogok, viszont már két éve egy sem volt a lakásban, összeszednek minden szunyogot és bogarat, épp csak annyi marad, hogy ne zavarjanak minket. Mondjuk az is igaz, hogy besegítenek a gőtécskék 🦎 mert a szúnyog lárvákat eszegetik a tóból és a denevérek is akik minden este itt róják körüket az udvarunk felett. 🦇

Békében vagyunk velük, ők hamarabb voltak itt, igyekszünk, hogy ne legyünk terhükre, hagyunk nekik teret az életre. És ha jól szemléljük a körülöttünk lévő világot akkor hamarosan örömünket is leljük benne. Nálunk bejött, nagyon bejött.  😊