4 éve vettük meg ezt a kicsi házikót. Rendkívül jó az elrendezése. Nem nagy alapterületű, mégis tágasnak látszik, ebben segítenek az óriási ablakok is. 4 év óta alakítgatjuk a házat, a hozzátartozó kicsiny kertecskét, a földterületet a saját izlésünk szerint. Lehet másnak nem tetszik, de ez itt végre a miénk és senki nem szólhat bele mit hová teszünk, mit hová ültetünk.

Dávid fiunk imád itt lenni, csak a szíve húzza vissza Brüsszelbe a barátnőjéhez, a nagyvárosi forgalmat, zúgást, a büdös levegőt, a napfény és a zöld hiányát szívből utálja. Sokszor csak kiül a kertbe és nézi, élvezi a színeket, az illatokat, a békességet és mosolyog. 💟 Azt mondja ide mindent beletettünk ami szívünknek kedves, mégsem zsúfolt. De nincs a kertnek olyan szeglete, ami ne emlékeztetne valakire minket. Olyan emberek ők, akik nyomot hagytak az életünkben, és míg élünk fontosak lesznek számunkra. 

Fontos az is, hogy mit látunk mikor kinézünk az ablakokon. Muszáj olyan dolgokkal körbevenni magunkat amelyek örömmel, elégedettséggel töltenek el ha meglátjuk. Főleg az utóbbi másfél évben nagyon sok külső negatív hatás ért minket is mint mindenkit. Ezért azt gondolom, hogy fontos mit látunk nap mint nap, mert igen is befolyásolják a mindennapjainkat, az életünket. 

Nemrég volt a fák napja, és akkor elkezdtük Gyuszival számolni, hogy hány fát ültettünk a 4 év alatt. És csak kapkodtuk a fejünket! 😊 

A mi családunk is sokat tartózkodik a konyhában, főleg én. Csak a főétkezések alkalmával megyünk ki az ebédlőbe enni, különben itt vagyunk. Főleg mióta elkezdtük csinálni a konyhát. 90 %-ban készen van, és nagyon szeretjük minden részét, főleg, hogy saját kezünkkel csináltuk baráti segítséggel. De bizony kőkeményen ott van mindenhol a kezünk munkája! 😎 No és a pultnál eszegetve, ücsörögve, beszélgetve milyen látvány tárul elénk pár hete? 

Megmutatom mindjárt, de még előbb elmesélem mi történt kb. 1 hónapja. Épp ebédeltünk, amikor egyszer csak csöngetnek. Egymásra néztünk, vajon ki lehet az, senkit nem vártunk. Gyuszi kiment, majd pár perc múlva nevetve jön be, hogy menjek már lécci. Egy idősebb hölgy állt az ajtóba. Az érdekelte, hogy honnan vannak a kis fáink a garázsfelhajtónál. Elkezdtem neki magyarázni, hogy milyen fák, fogalmam sincs ma sem, hogy a galagonya hogy van flamandul. De ő mosolyogva bólogatott és mondta, hogy igen, tudja milyen fa, de itt ezt nem lehet kapni. Pedig mi itt vettük 2 éve, kb. ilyentájt.

Itt a teleknek ez az oldala elvileg nem a miénk. Viszont elárasztottak minket a lepkék 3 éve és felfalták a buxus bokrokat ami itt is volt. Először Gyuszi próbálkozott, hogy lefújta mindenfélével, de a következő lepkekolónia elvitte az egész sort. Különben sem volt szép, a madarakat féltettük a rá fujt méreg miatt, 2 éve tavaszra csak a szárak meredeztek. Megkérdeztük a szomszédot, hogy milyen tervei vannak vele? Azt mondta, hogy a bokrokat sem ő ültette, hanem aki előttünk lakott itt, őt nem érdekli, csináljunk nyugodtan amit szeretnénk. Igy egy hétvégén kikerültek az elszáradt buxus-ok és ott maradt az üres földsáv. No ezzel valamit kezdeni kell. Jó lenne ide valamilyen fa, ami esetleg idővel valamennyi árnyat is adhatna. Esetleg ami virágzik is. No jó, késő tavasz van, menjünk, nézzünk szét a kertészetekben mit lehet még kapni egyáltalán. Fogalmam sincs már, hogy miként kötöttünk ki a világ vége után még két sarokkal, de mondtam menjünk oda. Utolsó fák, bokrok, virágok. Egy sarokban árválkodott három fácska egymás mellett. Nézegettem, beírtam a keresőbe a latin nevet. Jé, ez a galagonya! Vigyük el őket. Mondja a kertész, hogy ez ilyen meg olyan fa. Mondtam nyugi, tudom milyen fa, elvisszük mind a hármat. Igy kerültek hozzánk. Abban az évben azzal voltunk elfoglalva, hogy túléljek a nyarat. Tavaly már volt rajtuk mutatóban valamennyi virág. Idén meg izgatottan vártuk, hogy esetleg nem-e megörvendeztetnek minket, megmutatják-e igazi szépségüket? 

Ott tartottunk, hogy a hölgy nagyon szerette volna megtudni honnan vannak a fák. Emlékeimet összeszedve a térképen végre megtaláltam neki. Örömmel ment a kocsiba a férjéhez, aki türelmesen várta őt. Azt mondta minden nap itt jár el a ház előtt és nézi a fákat. Akkor még mi sem tudtuk, hogy milyen csodás látványban lesz részünk pár hét múlva. Remélem most is itt jár el minden nap és látja. 😊

Nézzétek ezt a három gyönyörűséget! 

Ezeket a képeket pár napja készítettem. Most szakad az eső ahogy csak bír, csodás ez a május, ja nem. Viszont ezt látjuk a konyhaablakból:

Talán nem a legszebb, majd készítek napsütésben is egyet később és felteszem. De még ilyenkor, esős időben, amikor a virágok megtelnek vízcseppekkel és e miatt olyan, mintha kókadoznának a fácskák akkor is szépek, színesek. És a mienk. Csütörtöktől már jó időt mondanak Belgiumban, reméljük igy is lesz, akkor meg a méhecskék is tombolhatnak a virágtengerben.