Sosem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen posztot írok. :O Tegnap este gondolkodtam el ezen, miközben az én drága fogadott lánykám munkáját nézegettük közösen, hülyéskedve, nevetve, ha már ezt a lapot osztották most. Nem csak nekünk, az egész világnak. 😦

Maszkot hordunk ha kimegyünk. Nem jó természetesen, hiszen nem vagyunk hozzászokva, de most ez a helyzet van. Ezt kell(ene) megtenni mindannyiunknak minimum, hogy mehessen tovább az élet, működjenek az üzemek, kinyithassanak a boltok, éttermek, iskolák, stb. stb. De sokan ezt sem tudják, nem képesek megtenni, mert jön az egoizmus, kimitképzelhogynekinemondjamegsenkimitcsinálhat. 😥

Pedig csak arra kellene rájönni, hogy itt nem egyénekről, hanem közösségekről van szó. És az a kíméletlenség, rátartiság ami jellemzi a magyarokat jelen esetben, az tiszta rémisztő számomra. 😦 :O Mindenhol vannak mindenféle emberek, de az ami Mo-on megy, hááát ti tudjátok, de számomra szörnyű. Orvosokat, tudósokat megszégyenítő fotelhuszárok gyülekezete lett az ország, akik olyanok után mennek, mint egy természetgyógyász? Vagy egy ortopéd orvos? Hagyjuk már! De komoly ez az egész? Távol legyen tőlem, én nem ítélek meg senkit, de ugye ha a fogam fáj a fogorvoshoz megyek nem pl. nőgyógyászhoz. A hasfájással belgyógyászhoz nem pedig agysebészhez. És sorolhatnám. Nem véletlenül vannak szakmák. És nem véletlenül vannak az orvosok specializálódása, hogy ki mit tanult és az lett utóbb. És nem véletlenül van a sok tudományág, egyik sem ért mindenhez, ők nem is kotyognak bele egymás munkájába. Mindenki marad a kaptafánál. Ők tudják.

De engem ez tovább már nem is érdekel. Éljük az életünket szépen, egészségesek vagyunk. Vigyázunk magunkra természetesen ahol csak lehet, nem stresszeljük szét magunkat. Amit meg kell megteszünk, nyugodt a lelkiismeretünk. Sajnos ez kevés lehet, mert hát nem feltétlenül miattunk lehetünk betegek, de igyekszünk.

Sok emberrel csak telefonon tartjuk a kapcsolatot. Mikor a tavasz végén volt a szabályok enyhítése, jött a jó idő, akkor találkoztunk a gyerekeken kívül még három családdal, de többet velük sem. Azokkal, akik közel állnak a szívünkhöz és bazira hiányoztak. De mára ők is féltenek minket és nem jönnek. Beszélgetünk, és hálásak vagyunk ezért is.

Hetente megyünk boltba pénteken. Olyankor felkerekedünk Katinkával és elmegyünk ahová kell. Itthon aztán törölgetés, ruhák a szennyesbe, alapos mosakodás és megyünk tovább.

Kaptunk a belga kormánytól és a helyi önkormányzattól is maszkokat még a nyár folyamán. Nekem a nyakamat is eltakarja és a szemöldököm fölé ér. 😀 Hát jól van, kicsit nagy. 😀 Bokában. 😀 De a jó szándékot nézzük és hát adták, van. Egy kis átalakítással még használhatóak is lehetnének. Szépen eltettem, ha kell ott lesznek. Kaptunk szűrőket, amik viszont nagyon nagy hasznunkra vannak, nem kell a kávé- meg porszívószűrők után menni.

Szóval Babikánk varr, hímez. Csoda dolgok kerülnek ki a kezei közül. Eddig is tudtam, mert gyönyörű ágytakarót varrt már Katinkának, amire ő maga hímezte rá a feliratot és a virágokat kézzel.

Gyuszinak hímzett két maszkot már vagy 2 hónapja. ❤

Mult héten beszélgettünk, egyszer csak felkiáltott:- Te jó ég, neked még nem is varrtam maszkot. 🙂
– Hi-hi, tényleg nem. Eszembe sem volt.
Aztán szervezkedett, végül csak felhívott, hogy ő bizony már Gyuszitól kapott ötletet, de kettőt szeretne varrni, mondjam a másikra mit szeretnék. 🙂

A hét elején ideértek a maszkok. ❤ Gyönyörű, mint az eddigi összes munkája. Hálás vagyok érte, hogy a gyöngy hímzésével nekem készítette. ❤

Hát ilyen sem lesz sok embernek. ❤ És természetesen tökéletesen illeszkedik az arcomhoz. 🙂 Mit csináljak, nincs nagy arcom így sem, úgy sem. 🙂 😀 

Különben feltűnt nektek, hogyha láttatok híradóban, filmekben ázsiai képeket, akkor sokszor maszkban voltak az emberek? Most mondjátok, hogy ha-ha, a szmog miatt. Is. Meg azért, mert ők eleve úgy élnek, hogyha valami gond van az egészségükkel, megfáztak, akkor eleve védik az embertársaikat a maszkkal azért, hogy ne fertőzzenek szanaszét másokat buszon, iskolában, munkahelyen. Milyen fura, nekik ez természetes. :O  Itt meg … 😦