Édesapának óriási kertje volt. ❤ És gyönyörű! ❤ Réges régen termesztettünk a fólia alatt mindenféle zöldséget eladásra. Munka után művelte, éjszaka egyeltük, ha kellett a kis vaskályhát becipelte és fűtött rá, nyáron meg kis locsolórendszert csinált, hogy minden egyes növény megkapja a neki járó vizet. Igy volt retek, saláta, paradicsom, paprika. De milyen gyönyörűek. ❤ Mikor évekkel később jött egy fiatalember:
-Jaj Jóska bácsi van-e eladó salátája? Az asszony elküldött a boltba de sehol nem kapok.
–Van fiam, gyere, adok.- Lement a kertbe, kiválasztotta a legszebbet és felvitte a srácnak. 
-Mivel tartozom Jóska bácsi? Semmivel, vidd csak nyugodtan, egészségetekre.
-Dehát ebből tetszik megélni.
-Már régen nem fiam, csak volt a kertben, hát gondoltam adok neked. 🙂  ❤

No és a gyümölcsöse. Volt több diófa, szilva, sárgabarack, cseresznye, meggy és persze óriás szemű, sárga húsú őszibarack. Tudjátok, amibe ha beleharapsz akkor végig folyik a leve a fél karodon de nem bánod, mert az íze szinte letaglóz. Na olyan volt. 🙂 

Mikor megvettük 3 éve azt a kicsi házat a pici kertecskével akkor nem gondoltam, hogy ilyen mini kis világot tudunk majd itt létrehozni. ❤ És egyszer csak azt vettem észre, hogy Édesapa fejével gondolkodom és látom a szemével mit is kellene, hova kellene. Nincs nagy kert, tényleg nincs. 3 éve el nem tudtam volna képzelni, hogy lesz fóliánk. Hogy lesznek gyümölcsfáink. Hogy lesznek kialakított kis virágoskertjeim. Aztán rátaláltunk a gyom és piszok között a kis kerti tóra, az meg ugye egy külön történet a saját kis élővilágával.

Van itt vilmoskörtefa, tavaly volt rajta egyetlen szem, hát én még soha nem ettem olyan finom körtét, most roskadásig van, pár szemet le is szedtem róla, mert féltettem, nehogy baja legyen a pici fának.

Van cseresznyefánk. Tavaly volt rajta egyetlen szem, idén már 5. Az az igazi nagy szemű,vastag húsú ami ropog az ember fogai alatt. A lányok nevetve akasztották  a fülükre, mint kiskorukban. 🙂 ❤ 

A szilvafa sajnos nem jeleskedik. 😦 Tavaly nem is volt rajta egy szem sem, idén egyetlen, de az egyik viharban az is leesett. Talán majd jövőre. 🙂 Sajnos nem emlékszem a szilvafát hogy kell metszeni, az valahogy kiesett vagy nem is nagyon foglalkoztunk vele mikor Tata tanította. 

A fólia alatt piroslik már a paradicsom. A paprika ebben a földben nem nagyon jeleskedik idén sem, arra még ki kell találnom majd valamit. De gyönyörű a zöldpetrezselyem, mivel hagymát nem ehetünk csak pórét így azt ültettem, életemben először, de nagyon szépek. 🙂 Jövőre az egyik sarokba ültetek majd sóskát és spenótot Dávid kívánságára. 🙂

Szemben az epres. Tavaszi telepítés volt, nagy szemű, sötét narancssárga szemek örvendeztettek meg minket. Nem sok, de volt. Remélem jövőre már rendesen fog teremni. 🙂 

No és a szeder. ❤ Egy-egy bokor, a kis kertkapu két oldalán a lugas fölött. Pont így álmodtam meg ahogy Gyuszi megcsinálta. Gyönyörűséges, már érik a szeder. A rédei nem bírta jól az átültetést, de megmaradt és ezért is hálásak vagyunk, majd jövőre már biztos lesz rajta kóstoló. 🙂 

No és persze a málna, a rédei málna, szívünk csücske. Milyen érdekes, az ember gyerekkorába uuuutál dolgokat, aztán idővel azok az idők is megszépülnek. 🙂 Gyuszi imád a málnabokrok között bóklászni, kutakodni a málnaszemek után. Olyan sok lett, hogy idén már a fagyasztóba is került jó pár zacsival. 

No és akkor az idei szerzeményünk a kis barackfa. Későn mentünk a kertészetbe, hiszen minden be volt zárva a virus miatt. De mentünk amikor lehetett, megláttuk és komolyan mondom nem tudtuk ott hagyni. Aggódtam megmarad-e, hiszen már nem volt ideális az idő a fa telepítéséhez, dehát úgy gondoltuk próbálkozzunk. Már rajta voltak a pici barackok is. Még gondolkodtam leszedem, hogy ne azok érlelésével legyen elfoglalva, hanem a gyökere nevelgetésével. Aztán mégis maradt, mert úgy gondoltam ha nem megy neki akkor úgy is lepotyog. Hűségesen locsoltuk és tadam, ma az egyik barack a fa alatt landolt. Gyuszi felhozta. Mosolygós szép barack. Jó puha, lejön a héja. És hmmm… zamatos, a legfinomabb barackok közül való. Nem sárga a belseje hanem zöld, de nem baj, mi így is szeretjük. Miénk. 🙂 

Megérik itt minden, csak okosan kell választani. Nem mindegy mikor érik az a gyümölcs. Itt kevesebbet süt a nap, elvileg több az eső. 

Úgy volt, hogy most ha megyünk haza nyáron, akkor hozunk szőlőt is otthonról. Valami korai fajtát. Ez most sajnos elmarad. 😦 De tuti megérne és nem kellene üvegházba termeszteni ahogy egyes területeken termesztik itt a szőlőt.

Ma itt volt a banktól egy ember megnézni a házat. Kiment, írt, szétnézett bent is, írt, mondta nagyon cuki. 🙂 ❤ Aranyos. ❤ Szerintem is. Édesapa szemével néztem, ültettem, alakítottam. Hála Istennek, hogy az én drága férjecském meg jött és csinálta, a végeredménynek meg nagyon örül. ❤ 

Majd lesznek képek, de nem most, most direkt nincsenek, csak írni szerettem volna a mi kis pici csodánkról. Vagyis de, itt egy kép a barackról, az leső barackról. Amikor megkóstoltam olyan érzésem volt, hogy Édesapa mosolyog. ❤