Nincs forróság, igaz van, hogy meleg is alig. De valahogy nem bánom. Nekünk ez jobban bejön mint a fullasztó meleg. Az is volt, két napig pár hete, de elég is volt. 

Azért a virágok megsínylik ha több napig nem süt a nap. Nekik kell a napsütés, hogy tündökölhessenek. Némelyik csak vegetál, de megvan. 

Gyuszi másfél hétig nem tudta levágni a füvet, mert délután mindig esett annyi csapadék, hogy ne lehessen fűnyíróval végig menni a füvön. Most szegény megdolgozott vele, még a kicsi fészerből is a levágott fű dől ki. 🙂 Lekellene már vágni a sövényt is, pár fácskát megigazítani. Talán most csapadékmentesebb idő jön és sikerül. 🙂

Gyönyörűek a körtéink, majd egyik nap körbemegyek megint és fényképezek. A cseresznyéket megette Gyuszi a lányokkal, nagyon finom volt, olyan hazai. ❤ Azt mondták. 🙂 Az egyetlen szilvánk sajnos leesett, így idén sem tudjuk megkóstolni milyen szilvácskát vettünk. 😦 Valamit kezdenem kell azzal a fácskával. 😦 Az őszibarack viszont már kezd mosolyogni, pirosodni. Reménykedem benne, hogy be tud majd érni. Málna már a fagyasztóban is sok van de még a bokron is szerencsére. Hamarosan pedig érik a szeder. Nyami. Még eper is akad pár darab néha, de azzal valamit kezdenem kell, mert nem az igazi. Gondolom mi a  baj, megoldás alatt áll. A kis fólia idén is ontani fogja a zöldségeket. Tiszta hihetetlen ami ott zajlik. 😀 

A virágok gyönyörűek, mi meg örömmel sétálgatunk közöttük. A kismadarak ültettek nekünk egy napraforgót. Mikor kicsi volt nem gondoltam, hogy ilyen szép lesz ennyi virággal. Csak nem volt szivem kitépni a földből, hát maradt. Nemsokára  a napraforgó lesz a kertünk királynője szépségével. ❤

Ki-kiülünk a tópartra is ha időnk és az időjárás engedi.

Nyugi van ott. Nézzük a vizet, simogatjuk a kutyikat a lelke meg megkönnyebbül az embernek. ❤

Pedig már nagyon kikellene takarítani, de még mindig vannak gőték a tóban. Nem tudom miért, máskor már május végén, június elején elmentek és csak tavasszal jöttek vissza. Most meg még mindig ott lubickolnak. Nincs sok, de vannak. Igy nincs szivem megbolygatni a tavat, hogy kiszedjem azt a rengeteg gyökeret ami benőtt a tóba. Ott éltek, élnek, laknak, mindig abban viháncoltak. Még megvárom a későre maradókat. Addig is ilyen kis nomád marad ez a tó. ❤ 

Van még pár dolog amit megvettünk, feltesszük majd a kerítésre a pótnádat, mert az egyik vihar nagyon összetörte. Nem kellene különben, de muszáj, mert ha a szomszéd kinyitja az ajtót akkor a kutyik ezerrel jönnek mondani, hogy a szomszéd kinyitotta az ajtót. 🙂 Igy legalább amit nem látnak azt nem ugatják. 🙂 Nem azért, mintha zavarná a szomszédokat. Szóltunk nekik mikor feltettük, hogy nehogy félreértsék, nem miattuk tesszük fel, hanem, hogy ne ugassanak a kutyik és ne zavarják őket. Persze nevetve mondták, hogy ne aggódjunk, őket nem zavarja az ugatás. 🙂 A hintaágy tetejére is megvettük a nádat, csak rákellene tenni. No de majd. 🙂 Mostanában bent rendezkedtünk, de az már egy másik bejegyzés lesz. 🙂 

        

Minden zöld, minden színes. Nem győzünk gyönyörködni a természet csodájában. ❤ Én nem is tudom, mintha minden olyan intenzívebb lenne. Mintha minden színesebb, zöldebb lenne idén. Vagy csak én látom így? :O 🙂  Igy akarom látni? ❤