Gyuszi jött le nemrég, ingben. Hetek óta nem láttam ingben. :O Óriási meeting van, ő is prezentál. Dolgoznak ezerrel. Hála Istennek!!! ❤ Bár jobban örülnék, ha kicsit kevesebbet lehetne, de ezen már túl vagyunk. 🙂 

Szóval kávészünet. Mosolygok rajta, jó, hogy itthon van. 🙂 Többeknél olvastam, hogy egymás agyára mentek a párok, sokan eltávolodtak egymástól, viszont sokaknál a kényszerű összezártság meglepetéseket okozott és újra egymásra találtak. 🙂 Hát mi nem nagyon idegesítjük egymást az biztos. Eleinte morogtam, mert nagyon sokat dolgozott, de beláttam, hogy ennek van itt az ideje. Most sem tetszik, hogy néha a beszéd is nehéz számára egy-egy este, békén is hagyom. Játszik a kutyikkal, kertészkedik, olvasgat a tóparton. Sokszor látom csak nézi a vizet, mellette Charlie és simogatja. Olyan szívmelengető látvány. ❤ 

Szeretem, hogy itthon van. Tudom a nagy rohanás ellenére is eszik főtt ételt. Ha tehetjük kiülünk ebédelni a teraszra, bár eddig még nem sok ilyen volt, mert nincs még olyan stabil meleg, hogy ücsörögni lehessen kint délben. Hol hűvös van, hol a szél fúj. De ha kinn vagyunk, akkor szemben ül a kerttel. Mondta azt akarja nézni nem a falat. 🙂 Igaza van, joggal. 🙂 

És szerintem azért is fejlődnek szépen a növényeink, mert régen mindig mondták a gazda szeme hizlalja a termést. No ő már kora tavasztól minden este körbejárja a kis kertet, megnéz minden növényt, igazit rajta ha kell, locsolja ha kell. Kikapcsolja az agyát, csinálja amit kell, mindenkinek jó. 

Sok virág kikerül a teraszra mikor már stabilan 10 fok fölött van a kinti hőmérséklet, most is így volt. Aztán jól összeverte a jég, összetörte a viharos szél, lassan nem tudom kikerülni, hogy megmetszem őket. 😦 Ilyenkor tágasabb a nappali, a konyha, hiszen a virágok helyei üresek. Idén is így van ez, bár azért tolonganak így is itt jó páran. 🙂 És csoda is történt! 🙂 

Mindig is tetszettek az orchideák, sokat gyönyörködtem mások képeiben, vagy az üzletek polcain sorakozó színes virágokban. De nálam valahogy nem érezték eddig jól magukat. Gondoltam én, hogy nem találtam meg a helyüket. Eddig. 🙂 Voltak hol itt, hol ott. Semmi. Csak a levelek. Még virágot sem hoztak. Aztán tavasszal nagy lendülettel, mérgembe beraktam őket a konyha ablakba. Ott még nem voltak. Annyira nem is örültem nekik, mert mindegyiken csak pár levél volt, de mondtam nekik szedjék már össze magukat. És lám-lám. 🙂 Eltelt pár hét, látom ám, hogy hol az egyik, hol a másik hajtást növeszt nem gyökeret. :O ❤ Egyik másik három száracskát kezdett el növeszteni. Majd jöttek a bimbók és most nemrég szinte egyszerre virágba borultak. Én sajnos nem értek hozzájuk, azt gondoltam jó helyük volt eddig is, de tény, hogy nem. 😦 Nagyon örülök nekik. 🙂 Nézzétek. 🙂

Szegénykémen látszik nem volt jó helyen, a nap kiégette a levelét és most éppen lepotyogóban.

Ha bárkinek van jó tanácsa az orchideákkal kapcsolatban szívesen veszem. 🙂 Az meg csak hab a tortán, hogy pár hónapja kiderült nem is lehetnének itt. 😦 Allergiás vagyok olyan penészgombára ami rothadást okoz. 😦 És hát ezek a szépségek meg ugye vizes fadarabkákban élnek. Külön fel is hívták a figyelmet rájuk egy cikkben. 😦 De maradnak, aztán majd meglátjuk. Most én is jól vagyok ők meg tündökölnek. ❤