Most éppen ez volt az indok, hogy találkozzunk, újra együtt legyünk. Szeretünk minden alkalmat amikor együtt lehetünk, hiszen nehéz azért összehozni a mindennapok rohanásában, hogy mind együtt lehessünk. Most megint sikerült. 🙂 

Ilyenkor is ugyan úgy várom őket, hogy jöjjenek, és ugyan úgy gondolkodom már napokkal előtte, hogy mit is főzzek, ki mit nem ehet, ki mit nem szeret, hogy mindenkinek jusson valami csipegetni való. Elmegyünk, bevásárolunk, kitakarítunk, megbeszéljük mikor mit csinálunk és ennyi. 

Aztán mégis más. Mert valami plusz mégis van ebben az estében. Valami plusz van a vacsiban. Ott a fenyő is a garázsban, várja, hogy karácsonyfa legyen, felöltöztessék őt is szép ruhába. Előkerülnek olyan dobozok, amik máskor nem. Sorra húzzák ki a fényfüzéreket amiket máskor nem. Előkerülnek a valamikor pici kezek által készített díszek, emlékek. Előkerülnek a kukából kiszedett díszek, amelyek valamikor még az enyémek voltak. Előkerülnek a műfenyőagák, szépen ráaggatják a korlátra, bútorra, szekrényre. Némelyik kap egy kis csillogó fényfüzért is. Közben a konyhában bekerülnek a sütőbe az előző nap előkészített kaják, van idejük bőven, hogy elkészüljenek és kikerüljenek az ünnepi asztalra. Hol itt, hol ott nyílik egy fémes karácsonyi doboz, ami finom, méz illatú fahéjas kekszeket rejt. Sok az emlék, sok a nevetés. Mindenki díszít, ide rak, oda rak. Mosolyogva nézzük a fát, készen vagyunk. 🙂 ❤ 

A lányok párjaikkal ünneplőbe jöttek, mi is megyünk, tiszteljük meg egymást, az ünnepet, öltözzünk szép ruhába, ezt sem tesszük mindig. Mire leérünk már kész az ünnepi asztal, milyen szerencsés vagyok ezért is, hogy van egy protokolltanácsadó lánykám aki pár összeillő csillogó dologból csodát tud teremteni a kreatív húgával együtt. Vannak itt olyan dolgok az asztalon amik összeillenek és vannak olyan dolgok amikhez ragaszkodunk a múltjuk miatt. ❤ De szépen kiegészítik egymást a mi, a család örömére. ❤

Az elmaradhatatlan esti ima ❤ Az ember hálás a szeretetért ami összeköt minket. ❤ Ezért is többet kellene hálát adnunk! ❤ De most itt ez az este tele csillogással, mosollyal és örömmel, jókívánsággal, öleléssel. 

Mindenki kap valamit. Nem az érték a lényeg, soha nem is volt az, hanem, hogy gondoltunk a másikra. Vannak megint mosolyok és ölelések, nevetések. Meg korgó pocakok, épp időben sípolt a sütő, ő készen van, mi jövünk. Leülünk és jön a lakmározós része. Mindenki elé az kerül amit szeret, amit ehet. Zsivaj, beszélgetés, nevetés. 

10 óra, Esztikémék készülődnek, még 40 perc, hogy hazaérjenek, másnap nekik program a belga családjukkal. Majd Katinkáék is mennek, másnap nekik is találkozó a belga családdal. Ez így pont jó is, hogy Magyarországon 24-én este ünnepelnek, a belgák meg 25-én délben vagy este jönnek össze családozni, ünnepelni. 🙂 

Elcsendesedik a ház … ez is csak egy este volt, ez is csak egy alkalom volt amikor együtt lehetünk. Az érzés, a szeretet ugyan az. De valami mégis más. Ott a csillogás, az illatok, talán még nagyobb a fékezés, hogy megáll az ember és megnyugszik teste-lelke. Mégis más, hisz ott a csillogás … ❤