Nemrég értünk haza Barnussal a kórházból, még fel sem ocsúdtunk rendesen. Nagyon boldogok vagyunk! 🙂

Nyáron megvolt a biopszia és mostanra kaptunk időpontot, most tudtuk meg mennyire volt hatékony az eltelt egy évünk, küzdelmünk a glutén ellen.

Nem cifrázom tovább, mutatom: 

Ennyi Barnabás szervezetében a gluténszint! Nem vicc! Csak pislogtunk. A doktornő meg mosolygott. 🙂 Kérdeztük, ez hogy lehetséges, hiszen nekünk tavaly minimum 3 évet mondott a főorvos? Mondta van ilyen. Megnézte a tavalyi értékeket, szerinte is 3-4 év kellett volna, hogy normalizálódjon Barnus szervezetében a gluténszint. Kérdezte mit csináltunk? 🙂

Mit csináltunk? Gyakorlatilag mikor hazamentünk bő egy éve az eredménnyel, én szó szerint felforgattam a lakást, és nagyon durván, mindenféle vacillálás nélkül vagy odaadtam a lányoknak vagy simán kidobtam ami glutént tartalmazott. Aztán mehettünk a boltba, mert nem maradt semmi a konyhában. 😦 Szomorúan kellett elfogadnom, hogy nagyon sok dologban van glutén és nap mint nap ezzel mérgeztem szegény gyereket. Néha eszembe jutott és bánkódtam e miatt, de a következő pillanatban meg hálás voltam, hogy kiderült minden bajnak az okozója. 😦 

Tanultam az eltelt egy évben, te jó ég, de mennyit! :O Még ma is, de akkor hónapokig minden nap több órát azzal töltöttem, hogy olvastam és olvastam és olvastam. Olvastam reggel, délben, este, mindig. Memorizáltam, leírtam, újra elolvastam. Aztán találtam egy nagyszerű csoportot ahol valódi segítségeket kaptam és soha nem tudom elmondani elégszer, hogy: KÖSZÖNÖM ❤ 

Szóval igen, jók vagyunk mi együtt, ezt látja Barnus is. Nagyon is. Hálás vagyok neki a bizalmáért, hogy azután ami az utóbbi 2-3 évben történt vele még meg tudott bízni bennem. Talán azt gondolta, hogy még ezt megpróbálja. Nyertem személyében egy kedves, melegszívű, mosolygós jó barátot is, azt hiszem. ❤ 

Idővel megtanulta, mert meg akarta tanulni, hogy tudja a mindennapjaiba beleszőni a gluténmentességet. Elsőre azt mondta, hogy nem megy sehová, de aztán meggyőztem, hogy nem ez a megoldás. Nyáron remek napokat töltött a barátaival Magyarországon. Persze én féltem, féltettem, de ott is jól csinálta. Végre olyan emberek veszik körül, akik megértik és elfogadják, hogy ez nem egy hóbort, hanem nagyon is fontos  és kényszerű része az életünknek. 

Nem tudok mást írni, nagyon boldog vagyok ! ❤

Köszönöm drága jó Istenem, hogy erőt adtál nekem és kitartást és nem hagytál el, nem szégyenültünk meg és megmutattad a helyes utat. ❤

Köszönöm a drukkolást, a sok szeretetet amit kaptunk emberektől nap mint nap! Köszönöm annak a pár embernek akik ténylegesen itt voltak mellettünk és ha kellett nap mint nap tuszkolt előre minket. Köszönöm a drága férjemnek, hogy kitartott a türelme és hűségesen jött velem boltról boltra (miközben tudta jól, hogy mennyire utálok boltba járni és ettől tök rossz kedvem volt), órákig néztük a címkéket, olvastunk, kerestünk, kutattunk együtt, így tanult ő is. Ez a siker mindannyiunk sikere, ezt az örömöt most megosztom veletek! ❤ 

Azt kívánom így teljesüljön minden álmunk! ❤ Azt kívánom legyen mindig remény! ❤ És azt kívánom a szeretetnek soha  ne legyen vége, mert az ad erőt! ❤ Mindannyiunknak! ❤ Annak is aki adja, annak is aki kapja! ❤