Kis könyörgés árán és  hogy mindent bevállaltam, elindultunk pénteken, munka után. Gyuszi itthonról dolgozott, nagyon fontos volt, hogy mindent rendben hagyjon a szabadsága előtt, mert csak így tudott nyugodtan kikapcsolni. Én közben megcsináltam mindent a ház körül, Barnusnak főztem több adag kaját, bepakoltam, kitakarítottam az autót, barátságosan megpaskoltam, na, első utunk lesz haza! 🙂

Nagyon akartam menni, mert töröm a fejemet pár dologban, vannak terveim, de az egy dolog én mit szeretnék és az egy másik, hogy mit is tudok megvalósítani, mihez van tehetségem. Muszáj volt megtudnom végre, hogy álmodjak tovább vagy hagyjam a csudába. 🙂 Szóval beiratkoztam egy bútorfestő tanfolyamra Gödöllőre. Vasárnap reggel 9-kor már ott kellett volna lennem, és nagyon akartam. Ezért is kértem, hogy induljunk el mielőbb, mert pihennem kell a hosszú út után, különben fáradt leszek és nem tudok majd odafigyelni, pedig én nagyon akartam figyelni. 🙂 

Arra számítottunk, hogy Gyuszi majd ahogy máskor is szokott szépen elalszik én meg vezetek míg fel nem ébred és cserélünk. Ehelyett nem tudott elaludni csak valamikor hajnalban én meg nem voltam fáradt, így elvittem a kocsit a magyar határig. Ekkor viszont nagy lendülettel fáradtam el, szinte pillanatok alatt, így már pont ideje volt a sofőrcserének. 

Az autó? Álom volt vezetni! Nagyon rendes kis autó ez. ❤ 

Odaértünk, örültünk, pihentünk, majd vasárnap reggel irány Gödöllő, Az Asztalom műhelye. Végül jött Gyuszi is, hozott egy könyvet, azt mondta el fogja tudni tölteni az időt kedvenc kis városunkban, ne aggódjak miatta. 🙂 

Mi pedig ott maradtunk Mariannal a sógornőmmel, mert őt is elcsaltam magammal. 🙂 Kirúgtunk a hámból. 😀

A kép innen: Annie Sloan webshop

Remekül éreztük magunkat, sokat tanultunk Nemes-Gergely Erikától! 🙂

Jó volt látni, ahogy életre kelt és megszületett a megálmodott mű, jelesül nekem a kenyértartó. (Vinni kellett egy kisebb valamit amit majd lefesthetünk, én gyorsan elrohantam a Tesco-ba és megvettem az utolsó fából készült kenyértartót.) 

Mikor elköszöntünk még úgy volt másnap is visszamegyek egy következő oktatásra, tanításra, de aztán végiggondolva az elkövetkezendő napjainkat lemondtam. De kaptam sok kelkitámogatást, élményt, biztatást és talán egy kis jövőre látást is. Majd eldől. Az viszont tuti, hogy jövő nyáron ha lesz rá lehetőség újra ott leszek a kicsi festőhelyiségben, csodálom majd a szebbnél szebb elkészült tárgyakat, a kellékeket és újra tanulni fogok. Az egy éves muníciót pedig hálás szívvel köszönöm. ❤ 

Lassan munkához fogok látni, van mit csinálni. 🙂 Ha vállalható lesz mutatom majd. 🙂