Rengeteg minden történt az elmúlt 2-3 hétben, majd mesélek is, de most a nagy projektről szeretnék elsősorban. 

Az úgy kezdődött, hogy mikor bő két éve beköltöztünk akkor ugye csináltunk egy tisztítófestést a lakás helyiségeiben. Szépen kitalálták a fiúk a szobáikban, mi a hálószobában, az ebédlőben, de a nappali falában nem tudtunk megállapodni. Gyuszi látott egy mentaféle szint, végül is belementem, bár nekem más volt az elképzelésem. Hát felkenve egész lelombozó volt. 😦 Tudtam én, Gyuszi látta nagyon nem tetszik, ment volna már az aranyos másik festékért, de nem engedtem neki, hiszen sok dolgunk volt még. 

Az eltelt idő alatt többször is felvetődött, hogy fessük le a falat, de valahogy mindig tolódott. Én meg morgolódtam, hogy ezt a semmilyen szint kell nézni. Se nem fehér, se nem kék, se nem zöld, semmilyen. Egyszer elrebegtem, hogy én milyet szeretnék. ❤
-Szó sem lehet róla!- jött a válasz.
😦 No jó, kössünk kompromisszumot (ez nálunk megy, a gyerekek nevének kiválasztásánál is remekül működött 😀 ). Egyszer elmentünk és nagy nehezen találtunk is olyan szint amit végre megmutathattam és az Uram is rábólintott. 😀 Ez az! 😀 Igen ám, csak én nem voltam hajlandó kiadni egy pár négyzetméteres falért 60-70 eurot, igy nagy sóhaj kíséretében mondtam, hogy jól van, majd hozunk Magyarországról festéket. És igy is lett. A festék tavasz óta ott állt a garázsban. Ez a hetünk a házról szól, hol mit tudunk megcsinálni a két szép mancsunkkal mi ketten. Beosztottuk a napokat, a szerdát már nagyon vártam, festünk. 😀 Végre! 😀 

Hu, nagyon izgultam, de reménykedtem olyan lesz a falon amilyennek elképzeltem, szerettem volna. Homlokegyenest ellentéte annak ami volt. 😀 

Már javában pakoltunk, amikor Gyuszinak eszébe jutott, hogy csinál egy előtte képet. Nos, ilyen volt: 

A festést végignevettük! 😀 Én boldog voltam, hogy működik a szín a lakásban, Gyuszi meg jókat nevetett rajtam. 😀 És szerencsére gyorsan haladtunk, mert volt segítségünk is: 

Na és akkor milyen lett? Izgultok? Én nagyon izgultam. 🙂 De jó lett, mit jó, remek!!! És ami a legfontosabb, Gyuszinak is nagyon tetszik. 🙂  Azt mondta, hogy ezt sosem gondolta volna. Én meg ahogy tanultam otthon nyáron bátran belevágtam. Nézzétek, de tudni kell, hogy élőben sokkal szebb mint igy képeken. 

Fontos volt, hogy a két helyiség harmonizáljon, hiszen egy légtérben vannak. Nekem azzal a hókával ez sem volt meg. De most igen. 🙂 

Hát itt van. 🙂 

Aki járt már nálunk az tudja, hogy az ebédlőasztalról sosem hiányozhat a virág. Most így ilyen formában sikerült idecsempésznem a nappaliba is egy kis élő virágot. ❤ 

És ott, ott középen méltó helyére került a táblácskánk, amit kaptunk még sok-sok évvel ezelőtt. Van aki már nincs is velünk sajnos. 😥 Itt is meg van örökítve a drága. ❤ De mi mind rajta vagyunk, mi a kis családunk. ❤

Kicsit megváltozott az ebédlőrész. Felkerültek a padlásra az expeditek és vettünk jó nagy, tágas szekrényeket. Azért vettük meg, mert le szeretném festeni, ezért is mentem tanulni nyáron Magyarországra. (Lesz erről külön bejegyzés.) 🙂  A fejemben már ez is összeállt ahogy a nappali rész is, a szín is megvan, már csak a tettek mezejére kell lépnem. Az is meglesz hamarosan, nagy levegő, kifuj, ecsetet a festékbe márt (de csak egy kicsit! 😀 ) és hajrá … 🙂 

Na és akkor bombázhattok a véleményetekkel! Bolondok vagyunk? 🙂 😀  Mondjuk igen, de tényleg! 🙂 Mit szóltok ehhez a szinhez. Különben nem piros, csak szólok. 🙂