Még mindig visszatekintés. 

Június elején brutál meleg lett pár nap alatt mig Magyarországon voltunk. Tudtuk ezt, készültünk rá, már amennyire lehet. Lelkileg leginkább. 

Elutaztunk, itt 16 fokban sétáltunk a repülőgép felé, igaz kora reggel volt.

Mire Magyarországra értünk már késő délelőtt, szinte mellbe vágott a meleg amikor leszálltunk a gépről Ferihegyen. Volt egy kis sétánk a bérelt autóig, mert a repülőtéren az egész parkoló fel van turva (viszont senki nem dolgozott), Mire átvettük az autót nekem már fortyogott az agyam, pedig még csak huszonakárhány fok volt. Felüdülés volt a légkondis autóba beülni. Pár órás volt az ut Zalaegerszegre, végig a Balaton mellett. A pizzériában már nagyon meleg volt, de ott tompította a  finom pizzaiz minden más érzékünket. 🙂 Mire leértünk Zalaegerszegre 31 fok lett. 

Mikor Gyuszi bérelte a lakást nekem csak egy kérésem volt, hogy légkondis lakást béreljen, mintha megéreztem volna, szükség lesz rá. 😦 Már akkor este szauna volt a lakásban (tulaj szerint igen jó a lakás elhelyezkedése, nem forró nyáron), csak ő nem tudta, hogy kb. a fele fokból jövünk. 

Másnap a csúcs 33 fok lett. Elmentem Gyuszival a forgatásra, én is kíváncsi voltam milyen ez, és szívesen megismerkedtem volna a stáb tagjaival. Levegőn, lengedező szélben eltelt a nap, de azért este már nagyon nem bántam, hogy visszaértünk a lakásba. 

Másnapra 35 fokot jósoltak, mondták előző nap, hogy ekkor viszont egész nap a tűző napon fog folyni a forgatás. Egymásra néztünk, hajaj, az már nem nekem való! 😦 Reggel mondta is Gyuszi, hogy nagyon hálás amiért elkísértem, de nem kell elmennem vele, mert úgy gondolja ez azért durva lenne igy. És én is ugy gondoltam, hogy nem lenne fair ha miattam kellene eljönni, ahelyett, hogy ott tölthetné az idejét. Igy maradtam a légkondis lakásban. Ennek persze az lett az ára, hogy amikor este elautóztunk Hévizre a nagynénémhez 10 perc alatt végem volt. 😦 Gyuszi látta nem fogom sokáig bírni, ismer már. 

Soha nem birtam a meleget, nem viseltem el sálat, ruhát a nyakamon. Utóbb kiderült, hogy ez a pajzsmirigyem miatt volt, Dávid születése után igen ronda dolgokat muvelt  velem, de ez már egy régi történet. Viszont visszamaradt pár dolog. Egyszerűen nem bírom elviselni a napsütést. 😦  Szinte érzem, hogy szívja ki belőlem az erőt. 😦 Most is igy volt, Gyuszi már látta, hogy alig állok a lábamon. El is köszöntünk igen hamar és visszamentünk Zalaegerszegre. 

Itt ugye a legnagyobb baj, hogy nem volt átmenet hanem belecsöppentünk a forróság közepébe. Nagyon megviselte még Gyuszit is. 

Emlékszem másnap amikor leadtuk az autót és húztam magam után a kis bőröndömet a napsütötte parkolón keresztül akkor már úgy éreztem, hogy az egész testem forr. Gyuszit megkértem, hogy csak menjen előttem, majd követem és megpróbálok nem megállni, mert akkor nem biztos, hogy el tudok ujra indulni. 😦 Teljesen kikészültem. 😦 

Van aki mondja, hogy neki szinte fáj a hideg amikor tél van, nekem meg azzal nincs bajom, de ez most nagyon durva volt, nem fogom elfelejteni egyhamar. Ha pl. most mennénk nem lenne ennyire rossz, hiszen itt is 25 fok körül van. 

No de, végre repülőtér és csak 20 percet kellett a tűző napon  állni a bádogtető alatt mire felengedtek szállni a gépre. 😛 Tudtam otthon vár a hűsítő levegő, épp nagy esők vannak Belgiumszerte. 

Nem éreztem a legjobban magam,olyan volt, mintha a környezetemet is én fütöttem volna a felhevült testemmel. 😦 Nagyon szeretem felhőket, elkezdtem fényképezni. Kíváncsi voltam milyen lesz átmenni a felhőtlenből a felhősbe, látni fogom-e az esőfelhőket? 

Kb. végig fényképeztem az utat, elvonta a figyelmemet a sok csodás felhőpamacs melyet megörökitettem. 

Itt léptünk be Németország légterébe. Előtte nem is volt felhő csak a nagy kékség. Erre kezdett el megjelenni pár pamacs. 

Itt már javában Németországban jártunk, sűrűsödtek a felhők, de még itt is lehetett látni földet imitt-amott. 🙂

Ehhez a képhez nem tett a telefon helymeghatározást, de szerintem még mindig Németországban jártunk, bár közel a belga határhoz.

Gyönyörű a felhők közötti átmenet, órákig el tudnám nézegetni. 🙂 

És bizony mindjárt Belgiumban vagyunk, már messziről lehetett látni, hogy jóval több felhő van mint az eddigi utunkon.

Namur környéke, itt látszik, hogy azért rendesen esik az eső.

És vége is ennek az esőfelhőnek. 🙂

Aztán mindjárt itt a következő, egy látványosabb! 🙂

Gyönyörűen lehetett látni, ahogy vonul a vihar, nyomában felszakadozik a felhőzet.

Leszállás közben még belefutottunk egy óriási felhő szélébe, itt is inkább messziről lehetett látni milyen nagy eső eshet odalent, míg a felhő körül süt a nap. 🙂 

Leszálltunk és mikor kiléptünk a repülőből jól esett a hűvös levegő. Mindketten nevettünk, hogy na inkább ez mint a több mint duplája! 

Két nap kellett, hogy ujra a réginek érezzem magam. Talán van aki kinevet ezért, de gondoljatok bele, milyen változásnak voltunk kitéve pár nap alatt. Meleg, légnyomás meg mindenféle. Azt mondják ez a szervezetet nagyon megviseli, hát tanúsíthatom, igen! 😦  De tuti ha ide jönne valaki Magyarországról az meg meg akarna fagyni. Emlékszem még az első alkalmak egyike volt, hogy Gyuszi családja eljött hozzánk, talán 1 éve lakhattunk itt? Mi jól el voltunk már, a gyerekek is, hiszen meg sem álltak, ők sem fáztak. De Anyósom és Sógornőm egymáshoz bujva ültek a nappali kanapéján. Én riadtan kérdeztem, hogy te jó ég, valami baj van? Mondták nem, de ők majd meg fagynak. 20-22 fok lehetett? Csodálkozva néztünk rájuk, hogy tényleg? Egy idő után hozzászokik az ember a környezetéhez és ha kiszakad onnan akkor nehezen lehet elviselni mást, még akkor is, ha valamikor ott is élt.

De azért jó volt, hogy elmentünk, Gyuszi boldog volt és ez a lényeg! 🙂