Pár hete jött Katinka, hogy ő most a testvérei megbízatásából is jött, mert idén akkor amikor szoktak jönni anyák napjára nem lesz itthon sem ő, sem Eszti, Dávid meg dolgozik. Kérték, hogy idén ünnepeljünk akkor amikor a belgák, május 2. vasárnapján. Én mondtam, hogy ne is törjék magukat e miatt, bevallom őszintén, hogy annyira érzem a szeretetüket, hogyha nem kapnék semmit ezen a jeles napon akkor sem bántódnék meg.

Aztán szépen elutaztak először Esztiék a kicsit késői nászútjukra szó szerint a világ másik végébe, később Katinkáék Londonba. De megleptek alaposan. ❤ Május első vasárnapján este ülök a gépem előtt, egyszer csak megjelenik a monitoron:

Összeszedték egymást mindenfelől, én meg zokogtam a képernyő előtt. Szegény Gyuszit meg is ijesztettem, mert nem tudta mi történt miért sírok annyira. Azt hiszem ettől több nem is kell egy anyának, hogy így gondoljanak rá a szíve csücskei. Nem ér semmit a gazdagság, a pénz, a csilivili ajándék, ez itt a lényeg, a minden! ❤ ❤ ❤ ❤ Számomra …

Aztán jött egy idegtépő hét, mert Esztiéknek elrontották az útjukra a foglalást, fogalmunk sem volt mikor tudnak hazajönni, végül két nappal később mehettem értük a repülőtérre. 

Nagyon megviselte őket az időeltolódás, Dávid szombat-vasárnap egész nap dolgozott, de azt mondta szombaton munka után hazajön, így megint összejöttünk mi hatan szombat este. Volt kedvenc tepsis kaja, Gyuszi készítette mártás, sült krumpli szakajtószámra. A krémlikőr is fogyott szépen, előkerült a tokaji is. 🙂 Valahogy el is felejtettem, hogy miért jöttek. Annyira jó volt, hogy tele volt nevetéssel, beszélgetéssel, történetekkel újra a ház. ❤ Nagyon szeretem ezeket az órákat. ❤

Aztán egyszer csak megint ott álltak előttem, ők négyen … ❤ 

Nem volt csicsa, csak ők és én. Meg az a szeretet amiben neveltem őket. Ahogy telik az idő egyre jobban értik és érzik. ❤ (Gyuszi csendben megjegyezte akkor ő most megy és hoz zsepit. 🙂 )

És mint minden évben most is kaptam valamit amit ők készítettek, amit csak én kaphatok csak tőlük négyüktől:

Mióta elszakadtunk fizikailag egymástól évről évre gyűlik a szeretetreméltó, a családunkra emlékeztető ajándék a kandallón. ❤ 

“Semmi sem lehet izgalmasabb annál
az életben, mint ha gyermeked van,
aki a tiéd és mégis rejtelmesen idegen.
Te vagy a kapu, melyen át a világra született, neked adatik meg, hogy néhány évig a gondját viseld. Azután elhagy, s te már csak figyelheted, hogyan bontja ki saját szabad életét.
Mint egy különleges virág, melyet idegenből hoztál, elültetted,
s alig győződ kivárni, mivé bontakozik.”
– Agatha Christie