Olvasom már egy ideje, hogy pusztulnak a méhecskék. Sokan nem fordítanak kellő figyelmet ezekre a kicsiny élőlényekre, pedig kicsit tovább olvashatnának és akkor gyorsan ki is derül, hogy itt nem csak a csipkodó rovarok eltűnéséről van szó, hanem a miénkről is. 😦  Nekem, annak ellenére, hogy volt pár kellemetlen találkozásom velük, soha nem volt semmi bajom velük, tudtam hasznos munkát végeznek, sokszor még az sem tetszett, hogy elveszik a munkájuk gyümölcsét a mézüket. De ez csak az én agyamban jön így le. 😀 És hát a nevük. 🙂 Mondd ki, MÉHECSKE. Ugye milyen szép hangzása van? 🙂 

No, meséltem az én drága páromnak, hogy  a méhikék bajban vannak az emberek miatt. De már indult kampány a megmentésükre, itt helyileg is, a helyi újságban volt egy cikk, amiben felsorolták, hogy milyen növényeket telepítsünk amikkel tudunk segíteni a méheknek. Mondtam is, hogy bár eddig is a virágzó virágokat szerettem, de ezután erre is figyelni fogok. 

Ez a terület a garázsfelhajtó a szomszéd ház és közöttünk. Hozzánk tartozik ez a terület, puszpáng volt benne. Egy zöld csík. Soha nem tetszett, de nem bántottuk volna csak úgy. Tavaly ide értek a puszpánglepkék. Először Gyuszi vett rá valami fújókás szert és fújta bőszen, meg is menekült a bokor 80 %-a az első két keléskor. Viszont a 3. elvitte a bokrokat, megették a lepke lárvái az egészet, tövig. Most tavasszal láttuk, hogy pár helyen próbál hajtani, de annyira elenyésző volt, hogy a fiuk egy szombati napon kiszedték az összeset. Gyuszi mondta, hogy valami szépet ültessünk, hogy ne kelljen a konyha ablakból a szomszéd ház falát bámulni. Sokat olvastam a téma után, mert nem egy évre ültetünk. Bár Gyuszi hajlott az örökzöld dolgok felé, de miután olvastam arról, hogy a levegőt sem tisztítják meg jött ez a méhecske dolog, így könnyen rábeszéltem, hogy valami másban gondolkodjunk. Olyanban, ami tisztítja a levegőt és virágzik.

Konkrét tervünk nem volt, egyik nap felcsaptam a guglit, és érdeklődtem hol vannak kertészetek a környékünkön. Egyet tudtunk, ott kezdtünk, de nem lettünk okosabbak. Találtam egy másik szimpit, de az messzebb volt, viszont nagyon tetszett, hogy egy 40 éves családi kertészet volt az autópályától nem messze. Elautóztunk oda. De jól tettük! 🙂 Elmondtuk, hogy mit szeretnénk, meg a virágokat, meg a méhecskéket és hova lesz. A kertész mutatta ezt, mutatta azt, meg amazt. Mi meg kérdeztünk erről, meg amarról. 😀 Aztán megszületett a döntés, lett 3 olyan fácska ami virágzik, gyönyörű sötétrózsaszin, majdnem piros virágjai lesznek, meg is látjuk hamarosan, mert mióta elültettük nagyon sokat fejlődtek a hajtások. 🙂  Alá pedig ültettünk talajtakaró virágokat, amelyeken rajta volt a jelzés, hogy a méhecskék örülni fognak nekik. Ezek maguktól szaporodnak majd évről évre, nem lesz velük dolgunk. Csak locsolni és tisztán kell tartani őket. 🙂 

A teraszt szétkaptuk. Muszáj volt. Talán van aki emlékezik, egy lépcsős virágtartó volt itt, tán ezer éves, egyik takarítás alkalmával neki ütődött a seprű, furcsán kongott. Megnéztem, erősen korhadt, a szú is ette. Mondtam Gyuszinak inkább mi szedjük szét, mint itt törik el és szóródik szanaszét a teraszon. A föld jó lesz bárhová. Így is lett.

Mint akik jól végezték dolgukat ücsörögtünk már estefelé a hintaágyban, mikor éppen arra járt egy ügyfél. 😀 Szépen, komótosan járt virágról virágra. Gondoltam hátha virágpor megy a szemébe és engedi lefényképezni magát. 😀 És így is lett. 

Egyszer láttam egy képet, amin közelről mutattak egy méhecskét amint fürdik a virágporban. Nekem nincs olyan szuper kamerám, de az S9 is készít egész jó képet. 🙂 Nagyon örültem, hogy láthattam, mert ez a drága itt csupa-csupa sárga virágpor! ❤ Ha a fenti képre ráközelitetek még jobban, akkor tisztán látszik. 🙂  

 

Esti fények, jó lesz itt majd ücsörögni. Meg a méhecskék is remélem jól érzik majd magukat nálunk. 

Megbeszéltük, hogy még egy bogárházat is beszerzünk valahová hátra, hogy nekik is legyen helyük. És másnap nagyon bátor voltam, mert a pókot nem csaptam le ijedtemben, hanem szépen kitereltem egy papírlappal az ajtón kívülre. Kértem legyen szíves ne jöjjön hozzánk, mert bár nagyon kedves, hogy meglátogatott minket, azért vannak itt kóbor mancsok amik játéknak nézhetik őt és akkor hajaj. 

Szóval elkezdtünk így is vigyázni, óvni a körülöttünk lévő természetet. Aki megteheti azt erre biztatok. A méhecskék senkit nem bántanak, akár a teraszra is lehet tenni a ládába olyan virágot ami az ő és a mi életünket is meghosszabbíthatja. ❤ 

Ezt utólag pótlom, annak aki szeretne hasonlóan tenni a méhekért: