Reggel írtam ki az oldalamra:” Táncolni kell Uram, a zene majd csak megjön valahonnan” 
Zorba, a görög

Aztán meg is jött végre. Csütörtök óta őrlődök már megint. Akkor voltunk gasztroenterológusnál a vizsgálatok eredményéért, hogy miért olyan Barnus pocakja mint egy kis lufi. Ez kb. azzal egyidőben jött, amikor kiderült a gluténérzékenysége. 

Szóval doki, megint egy medika, egy másik nem aki múltkor volt, nem a főorvos. Minden lelet oksa,  nem tudják miért van, igy aztán kizárásos alapon IBS. Felkaptam a fejem. Mi?  Először is kizárásos alapon? Hogy mondhat diagnózist igy egy orvos? Másodszor IBS? No ne már! Csak igy, odavetve? És beszélt! Annyit, de annyit, hogy majdnem beleszakadtunk a sok semmi információba amit már réges régen tudunk, bizonygatta a kizárásos jelzőt. És hát jól van, akkor menjünk Isten hírével, kaptunk még egy sallangot, szedjen erre is a gyerek valami gyógyszert. 

Szerencsére kiértünk a rendelőből mielőtt robbantam volna. Mi a jó büdös …? Nem, nem mondtam ki, de most már nem sok híja volt. 😦 Gyuszi nyugtatgatott, Barnus és én kiakadtunk. Mindenki ment dolgára, este beszélünk.

Beszéltünk. Ismerem az IBS diagnózisát, de elolvastam még egyszer, meg megint a fellelhető szakirodalmat (nem kérdezős, jaj mi van velem ugyan válaszoljatok már oldalt!!!), mert most itt valaki nagyon nem jól gondolkodik! (Milyen szépen tudom most már így leírni, szerintem csütörtök este nem sikerült volna. 😦 ) 

És aztán beindult az agyam és zakatolt és zakatolt ma délelőttig. Döntenem kellett, mi legyen?  Mára megnyugodtam, tudom az utat megint. 

És nem hiszem el, hogy ez így rendben van. 😦 Tavaly is én voltam a hülye, hogy nem engedtem és ragaszkodtam a kivizsgáláshoz, az elveimhez. Ja, nem! De ez úgy látszik nem számít semmit. Tehát muszáj lépni, lelépni. 

Nagyon rossz, amikor az ember vívódik több lehetséges út között, merre menjen tovább. Nem alszom ilyenkor valami jól, állandóan zakatol az agyam. Gyuszi nem szereti, mert elfáradok és másképp reagálok dolgokra mint úgy általában. Lelkileg kikészítem magam. Talán Katinka tudja milyen nehéz nekem ez, Esztike is mindig mondja hozd már el onnan. Gyertek el! Még valamit kitaláltam, erre szükség van, majd utólag irok róla, de jó irányba fog ez engem terelni, mert megerősíti vagy az én gondolataimat, vagy azt, hogy buta vagyok és nem jó felé nézek. Én ezt is elfogadom, nincs ezzel semmi baj, még akkor sem, ha Barnus szerint ledoktorálhatnék már, úgy gondolja épp ideje lenne. 😀 Nem vagyok egy önző ember aki ismer tudja, ha hibázom azt is elismerem, nem leszek sem jobb, sem kevesebb ember ha a hibás lépéshez nem ragaszkodom. 

Na szóval, akkor nyomozásra fel, keressük az intoleráns dolgokat, ha már az allergiák megvannak. De erről majd máskor, mert fontos ám ez, mert nagyon megkeseríthetik az ember életét, még akkor is ha nem tudunk róluk (mint ahogy én sem tudtam eddig). 

Akkor táncikáljunk tovább, majd jön az a zene 🙂