Címkék
összefogás, barátok, büszkeség, belgium, belgiumi csoport, Dobos Réka, emberek, emlékek, hit, kitartás, magyar, parasportoló, sportolás, szeretet, támogatás
Pár hete pittyegett egy este a telefonom, gyermekkori, gimis barátnőm írt:- Segitség kellene!
Dobos Réka ma egy példaértékű fiatal hölgy Magyarországon, aki egy baleset után tolókocsiba került. Édesanyja, az én barátnőm azóta munka mellett ellátja őt és a családját. Hősök ők a szó legnemesebb értelmében! ❤ Réka kapott egy új lehetőséget az élettől, parasportoló lett, majd 2017-ben a formagyakorlatokból és katákból álló karate világbajnok. Sajnos csak távolról kisértem figyelemmel életüket, mert hát mindenkinek megvan a maga baja, nekünk is meg volt.
De most szólt:- Segítség kellene! Hála Istennek, hogy irt! 🙂 Elmondta, hogy a következő verseny az itt lesz Belgiumban, helyileg Hasselt-ben. Rékának fontos lenne a pontgyüjtés, hogy részt vehessen a versenyben. Most nézett utána az anyagiaknak, és mivel ők semmilyen támogatást nem kapnak az államtól, igy neki kellene kifizetni az utat, az itt tartózkodást, autót bérelni, szállást. Abban kért segítséget, hogy esetleg valaki nem-e be tudná fogadni őket 2 éjszakára valahol arra. Azt tudta, hogy mi messze lakunk. Mondtam segitek, annyira hittem benne, hogy valami megoldást találunk! 🙂
Van nekem egy belga oldalacskám az itt élőknek. Nem vagyunk sokan, de szépen összekovácsolódtunk és mára a véleménykülönbségek ellenére is lehet normálisan beszélgetni, megbeszélni dolgokat, de legfőképp ha bármiben segítségre van valakinek szüksége, akkor egyszerre ugranak 10-en, 20-an és mondják, csinálják, segitenek. Nagyon hálás vagyok ezért a kis csoportért. ❤
Első körben ki is írtam mi a helyzet, csak szállás kellene a környéken, valahol a verseny helyszínéhez közel. Voltak akik jelentkeztek, hogy ők ott laknak, pici a lakás de megoldják ha kell, többen ígérték, hogy ismerősök, barátok, családtagok laknak arra, beszélnek velük.
Aztán jött egy kedves hölgy, hogy hát miért nem gyűjtünk Rékának és akkor olyan szállást bérelhetnek ami megfelelő neki a tolókocsival együtt. Én nem akartam pénzt kérni. Közben jöttek a hírek Magyarországról, hogy nem fog sikerülni az utazás, mert letétet kell letenni az autóbérléshez (nem keveset) ami nincs, Réka már feladta, Marika is. 😦
Közben az oldalon beindult a beszélgetés, egyre többen jöttek, szóltak, hogy szívesen támogatnák Rékát. Az egyik hölgy azt mondta, hogy ő takaritani jár, bevállal még egy plusz napot és azzal támogatja a mi kis világbajnokunkat. ❤ És egyre csak jöttek a felajánlások. ❤
Biztattam az otthoniakat, hogy ne aggódjanak, ők a versenyre koncentráljanak, megoldjuk. Aztán kitaláltuk, hogy mégis jöhetnének hozzánk, hely lenne, nem gond a távolság, úgy is hétvégén és kora reggel kellene utazni, megoldjuk, majd mi visszük őket. Igen ám, de kiderült, hogy Réka nagyon allergiás a cicákra, itt meg van belőlük kettő is és nem tudok velük mit csinálni, Samu mindig itt lebzsel valahol. Rékának pedig nem szabad ilyen közgbe mennie, mert nagyon beteg lehet. 😦
Ezer hozzászólás után a csoport tagjaival közösen ugy gondoltuk, hogy akkor nézzük meg összejönne-e annyi pénz, hogy tudjunk mégis bérelni szállást és a repülőt is kifizessük nekik. Már percek mulva láttam, hogy igen!!! ❤ Megbeszéltük, hogy én adom oda Marikának és Rékának a pénzt, nem utalgatunk, mert a bank csak lehuzza a maga hasznát.
Ők pedig megértették, elhitték, hogy itt vannak jó szívű, kedves, segítőkész emberek. Perceken belül meg volt a repülőjegy ami még pont jókor került vásárlásra, mert repülőnként csak egy tolókocsis utazhat a gépeken a hely miatt. Találtunk szállást is, végül itt lesznek tőlünk pár km-re a szomszéd városkában, ő kérésük volt, hogy ne legyenek egyedül ha bármi gondjuk is lenne. Persze nem lesz. 🙂 Aztán majd robogunk a rendezvényre, kicsit több mint egy óra és ott is leszünk. 🙂 Igy talán jut majd idő is arra, hogy ha másképp nem de autóból megmutassuk Brüsszelt, Flandriát. 🙂
És aztán jöttek a támogatások! Megcsinálta az én drága kis csoportom! ❤ Annyira büszke vagyok rájuk, mert megértették, hogy nem az összeg a lényeg, hanem, hogy adnak. Büszke voltam azokra akik 5 euro-t utaltak. ❤ A jó szivükről árulkodott. És sokan sokkal többet adtak. Jó volt ezt az összefogást látni. Máig kapok levelet, hogy szeretnének ők is küldeni támogatást. Jelenleg úgy néz ki, hogy a következő, Irországban megtartandó versenybe is be tudunk szállni valamennyi támogatással. ❤
És ha lesz a verseny akkor jönni szeretnének drukkolni, megismerkedni a lányokkal Hasseltbe. 🙂 ❤ Aki olvassa e sorokat és itt él, megteheti, hogy eljöjjön az már most jegyezze be a naptárba, március 10-e, Hasselt. Várunk mindenkit szeretettel! 🙂
Felháborítónak és megalázónak tartom, hogy az állam nem támogatja a parasportolókat. 😦 Elmondták, hogy voltak olyan versenyen ahol egészségesek is voltak, egy magyar versenyző az épek között 3. lett, kapott érte pénzjutalmat, Réka is 3. lett a paraversenyzők között, ő semmit. 😦 Ha ki tudja gazdálkodni a család a repjegyet, az autóbérlést, szállást akkor mehetnek, ha nem akkor nem. Ez megalázó és bántó. Pedig ezeknek az embereknek ezerszer nehezebb mint azoknak akiknek nincs semmi bajuk. A másik, hogy az életük igy nyerhet értelmet, ez viheti őket tovább. Vajon kinek és mikor fog eszébe jutni, hogy mennyire igazságtalan ez az egész? 😦
Teszek ide be pár linket ahol lehet Rékáról olvasni:
Ha valaki szeretné őket támogatni bárhonnan a nagy világból vagy Magyarországról, az vegye fel velük a kapcsolatot:
... szemünkben a világ ... Belgiumból 