Kutyás poszt következik. 🙂

A facebook feldobott egy képet, amit egy éve osztottam meg

Még akkor is úgy működött a kommunikáció a kutyák és Gyuszi között, legfőképp Charlie és Gyuszi között, hogy Charlie odajött hozzám, elmondta mit szeretne, majd ránézett a gazdira, rám és várta, hogy mondjam el mit szeretne. Én voltam a kutyaforditógép. 😀 

Gyuszi kérdezte honnan tudom mit akar? Mosolyogtam, emlékszem amikor a gyerekek picik voltak és nyomták a dumát. Apuci mikor hazajött akkor az ő kis nyelvükön elmondták, hogy micsoda dolgok történtek velük azon a napon. Gyuszi szépen végig is hallgatta mindig a mondókákat, majd mosolyogva odahajolt hozzá:- Mit mondott? 🙂 Aztán persze megtanultak a picikék beszélni és nem kellett, hogy Apuci tanulja meg a babanyelvet, amit soha nem engedtem senkinek, hogy utánozzanak, mindig kértem rendesen beszéljenek velük. 

Aztán jöttek a kutyik. És ez a négy drága lélek itt kommunikál a maga módján, de rendesen. 🙂 Taszika is beszélt, de többnyire nekem és nem is tul sokat. Szavak nélkül is megértettük egymást. ❤

Aztán jött Sam, aki eleinte csak néha mondott valamit. Mára ez változott, hiszen szép körmondatokban beszél a gyerek. 😀 Mivel kicsit én kutyám lett Dávid Kortrijk-ba költözése után, igy a sétáknál szalad ha nem vagyok ott, mondja menjek már, gyorsan siessek, mert itt hagynak minket a többiek. Mindig nyugtatgatom, hogy nem,  de csak mondja gyorsan szaladjak, közben rohangál köztem és a közlekedőben öltözködő Gyuszi és a többi kutya között. 🙂 

Charlie! ❤ No igen, ő már más! Ő tényleg kommunikál. Ő volt az aki először rájött, hogy értem mit szeretne és lefordítom gazdinak, majd a gazdi megteszi (vagy nem 🙂 ) amit szeretne. Ilyen a ki szeretnék menni, éhes vagyok, játszunk (mivel játszunk), sétálni szeretnék, stb. 

Jack egy csudi pofa. Ő a legkisebb a maga 3-4 kg-val. 🙂 De neki van a legmélyebb hangja. Amikor neki kezd a kis monológjának, hogy vegyél fel, vigyél le, tegyél fel az ágyra, hozzád akarok bujni, hát mindig mosolyt csal az arcunkra, mert a kis morgós dumálásával nagyon cuki. És persze közben meg nem áll a farkinca, folyamatosan csóválja, mintha soha nem tudná behozni az első egy év csóvamentességet. ❤

 

Brunó. 😀 Kis kelekótya. Félelmetes mennyire hasonlít Tasso-ra! ❤ A feje mozdulata, ahogy leül, a reakciója bizonyos dolgokra. Már nem facsarodik össze a szívem ezekre, de még felkapom a fejem, pedig lassan másfél éve, hogy itt van velünk ez a kis rosszcsont. Gyuszi vezérigazgató úrnak hívja. Jön-megy, intézkedik, ellenőriz, megnéz. A személyes tér fogalmáról fogalma sincs sem a többi kutyival, sem emberrel kapcsolatban. Egyszerűen belemászik az emberbe, hogy na, megérkeztem, itt vagyok, cukizok neked, csóválom a farkincámat te pedig szeress. ❤ A dumálás nála is megy, többet beszél mint Taszika beszélt, de kevesebbet mint a goldik. Nála a farkinca és a szeme ami beszédes, abból veszem le mit szeretne. 

No és nézzük a GAZDI, így csupa nagybetűvel mit változott az egy év alatt. Ugye a lelkem 4 nyelven beszél, ebből 3 perfekt, de kutyául nehéz volt megtanulni. Igazából az volt nehéz, hogy megálljon és figyeljen. Mert ugye ha egy kutyának háttal állsz akkor hiába mondja ezerrel, te nem fogod érteni. Charlie ezért IS jó neki, mert a munka után “kényszeríti”, hogy figyeljen rá, igy tényleg leáll a munka után még mindig pörgő agya. És idővel szépen megtanult a gazdi kutyául érteni. 🙂 Néha szokott nekik bohóckodni és utánozza őket, ilyenkor megállnak és néznek rá. Gyuszi meg rám néz:- Vajon mit mondtam nekik? 🙂 

Persze a világ legjobb dolga, ha gazdi velük van, rájuk figyel. ❤ Csak rájuk ❤