Egy történetet mesélek ma el nektek. 🙂 A főszereplőt nevezzük röviden Cs-nek. 😀 

Egyik reggel Cs az autójába ült a fiával, hogy elkocsikázzanak a közeli városba a suliba. Szépen poroszkálnak az úton, amikor is egy nagy kanyar elején Cs azt látja, hogy az ő sávja közepén egy térkő van. A pillanat tört része alatt szétnézett, szemből épp akkor bukkant elő a kanyarban egy autó, kerülni nem tudott, mellette a bicikliúton épp biciklisek jöttek, őket sem üthette el. Úgy döntött rámegy a térkőre, az nem magas, elmegy felette az autó. Nem ment el. 😦 

Gyors telefon, majd fél órán belül jött az assistant, felemelte az autó elejét, kivette a követ amiről kiderült, hogy bizony nem térkő hanem amivel az utak szélét rakják ki így  magasabb is. 😦 Az autóról egy kicsi műanyag rész letört, valami ajtóféle, de az autó ment, hát hazaporoszkáltak, kicsit megnyugodva. 

Otthon aztán gyors telefon a kedvenc szerelőnek akihez évek óta hordja az egész család az autóit, mondták is, hogy még aznap ránéznek. 

Cs délután szépen, óvatosan vezetve száguldott a fővárosba az autóval. Hát mit tagadjuk, szereti azt az autót és félt, hogy kár lett benne, mikorra lesz kész, nincs másik autó, stb. stb. A kedves fiatalember mosolyogva nézte Cs izgatottságát, hogy mi fog történni, mi fog kiderülni. Felemelték kedvenc autóját és gyorsan ki is derült, hogy az égvilágon semmi baj nincs. 🙂 És ennyi volt. 🙂

Cs kérdezte, hogy mennyivel tartozik, de a fiatalember még mindig mosolyogva mondta, hogy semmivel. Cs örömében megkérdezte, hogy megölelheti-e, ő pedig nevetve mondta, hogy hát persze, de akkor adjon még mellé két puszit is. 🙂 ❤ 

Útjaik elváltak, Cs pedig megnyugodva, mosolyogva hazaautózott. 🙂 

Mese, mese, mese … mese? 🙂 ❤ 🙂 ❤