Csütörtökön allergiavizsgálaton jártunk. 4 év könyörgés után kaptunk beutalót nagy kegyesen még nyáron.

Egy kedves angol doktor úrhoz kerültünk. Mondjuk pár perc beszélgetés után elcsodálkozott, hogy miért kellett két év ahhoz, hogy diagnosztizálják Barnabás gluténérzékenységét. Kérdőn néztünk rá, hogy ezt most miért is mondja? Elmondta, hogy nézegette a betegek dokumentumait, mikor Barnabáshoz ért látta, hogy 2016. novemberében az orvosunknak küldtek egy papírt, melyen egy bőrpróba után nagyfokú búza allergiát diagnosztizáltak és ajánlották e miatt gasztroenterológussal való konzultációt. :O Öööööööö, mi van? Én emlékszem arra a vizsgálatra, pár dolgot feltettek a gyerek karjára. Nem  mondták meg mit raktak fel és nem mondták meg az eredményt hiába kérdeztük, majd a kezelőorvostól kérjük. Kérdeztük később őt, azt mondta semmit nem mutatott ki csak, hogy mogyorót nem ehet. És most ez a papir ujra előkerült, itt van a kezünkben. 😥 Mennyi minden nem történt volna meg az utóbbi két évben, ha erről a papírról, erről az eredményről már akkor tudok!!!

Szóval ez a doktor úr elmondta magától, mindenféle könyörgés és kérés nélkül, hogy egy nagy komplett vizsgálat kell majd, első lépés ez amin most voltunk, egy hónap múlva lesz olyan amikor feltesznek anyagokat a gyerek hátára, leragasztják, 2 nap múlva leveszik, majd 2 nap múlva mehetünk az orvoshoz aki kiértékeli nekünk. Érdekes lesz, már most látom és készülök rá!!! Lelkileg …

Szóval voltunk. Itt a nem hivatalos eredmény, csak a doki gyorsan leírta (érdekes, most lehetett), hogy ki tudjam kerülni a konyhában már most:

 

Mit ne mondjak, hát csak néztem rá, hogy most ez komoly? Barnus hátára tették az allergéneket, kb. fél perc után már látszott, hogy itt bizony érdekes dolgok fognak kiderülni. A végét nem fényképeztem le, pedig kellett volna, amikor elszabadultak a dolgok. 

Megint elkezdtem haragudni az orvosunkra. 😦 De mi lesz december végén? Akkor kiabálni fogok? Én? Aki a hangját sem emelte talán fel 20 éve? Lehet, ezek után lehet. 

Gondoljátok csak el, pl. vöröshagymát hányszor használtok a konyhában? Fokhagymát? Répát? Én naponta kétszer főzök, szinte mindig van hol ez hol az. Sülve-főve. Szóval naponta én adagoltam bele a gyerekbe a “jó” kis dolgokat és én kínoztam. 😥  És akkor még a kétféle mogyoróról, manduláról nem is beszéltünk, főleg igy a glutén után hányszor volt benne a sütik alapanyagaiba. 😥 Nem tudok már mit mondani, várom a december végét. Vagyis nem. Vagyis de, de nem tudom utána mi lesz. 😥 Bizonyára örülni is fogok és félni is. Örülni, hogy kiderül végre aminek ki kell derülnie és félni, hogy hogyan,  merre tovább? Hogyan tovább …

Mert most valahogy nagyon göröngyösre sikeredett ez az ut, de megyünk tovább, látom én az alagút végét valahol messze, csak mindig elakadunk mindenféle liánba meg tüskés ágakba, kiserken az ember karján, lelkén a vér is. De nem baj, húzom magam után a gyereket csak arra kell vigyázni, hogy mindig mögöttem legyen, ne lássa a könnyeimet és felfoghassam a következő tüskét. Látom rajta már edződik, mikor megölel már érzem rajta az erőt. Hamarosan helyet fogunk cserélni és már csak asszisztálnom kell. De most még állni kell a sarat, szegény Gyuszit nyuzva, gyűrve, hogy gyerünk, csináljuk!