Mikor ide költöztünk másfél éve, akkor keresnünk kellett új háziorvost. Nagyon szerettük a Hoeilaart-i rendelőt, több orvos is rendelt ott, 12 év alatt megismertek minket és nagyon sokszor segitettek abban, hogy a gyerekek végül ne kerüljenek kórházba. Hálás voltam ezért mindegyikőjüknek. Szívem szerint visszajártunk volna hozzájuk, de ha szaladni kell akkor messze vannak. Fájó szivvel bucsut vettünk tőlük.

A gugli jó barátom volt, kerestem, kutattam. Akitől vettük a lakást ő mondta, hogy elég kevés a környéken a házi orvos, ezt sajnos szomorúan tapasztaltam én is. Ahogy Gyuszi felhívta őket mind tele is volt pácienssel, sajnos nem tudtak minket, négyünket fogadni. Tágítanom kellett a kört, szóba jött Aalst is már. Itt sikeresen találtam is egy kisebb rendelő intézetet ahol 4-5 orvos rendelt ami nálunk fontos, hogyha szaladni kell akkor bármikor legyen kihez szaladni. Igy volt ez Hoeilaart-ban is, gondoltam jó lesz itt is. 

A doki akihez legelőször elmentünk nagyon kedves volt, elmondta, hogy régebben volt egy idősebb cf-es betegük, nem ismeretlen a betegség számukra. Nagyon megörültünk, meg is nyugodtunk, picit messzebb vannak, de nem baj, autóval 10-12 perc semmi. 

Teltek a hónapok, megismertük őket majd szomorúan tapasztaltuk, hogy pont ez a doki elment. 😦 Sokszor voltunk tavaly orvosnál Barnussal megismertük a többieket is. Egyszer egy idősebb doki rendelt, aki még csak meg sem vizsgálta a gyereket, közölte, hogy a gyereknek a stressztől fáj a feje, részletesen elmondta, hogy mit sportoljon, majd kikisért minket, én leperkáltam a vizit diját és hazamentünk. :O Nesze semmi fogd meg jól! :O No, ezt is ki fogjuk kerülni, gondoltam. 😦 Sikerült is.

Az egyik fiatal doktornőt nagyon megszerettük, ő volt az aki egyáltalán kegyeskedett elgondolkodni azon, hogy mégis nem-e azokkal a polipokkal van a gond a gyerek arcában és elmondta mit csináljunk ha megyünk az orr-fül-gégészetre. Ezek után hozzá mentünk mindannyian. A dokik meg sorra tűntek el. 😦 Újak jöttek. 😦 Mi továbbra is jártunk a kedves doktornőhöz. De időközben a betegek is rájöttek arra amire mi, hogy hozzá érdemes menni, igy alig lehetett hozzá időpontot kapni, és sajnos hetente keveset is rendelt. Két hete Barnus hívta fel a rendelőt, időpontot kért, másnál kapott, mentünk, hát nem megint a tavalyi nem vizsgálós dokihoz kerültünk? És ujra megtörtént a csoda, megint meg sem vizsgálta, most a virust kapta el mert stresszes a gyerek, elköszönt, kifizettem a vizitdíjat, majd közöltem, hogy jó, akkor ide többet nem jövünk. 😦

Ujra megkérdeztem a guglit, ujra minden lehetőségre rákattintottam. Az egyik hozzánk legközelebb eső rendelőben ahonnan tavaly elutasitottak helyhiány miatt most láttam, hogy a tavalyi 2 orvos helyett már 3-an vannak.  Mondták mehetünk és ugy adódott, hogy miattam el is kellett mennünk múlt héten. Tényleg közel van, 2,3 km, akár gyalog is el lehet menni. Bementünk, pici váró, de szinte azonnal szólítják a betegeket szépen sorban az orvosok. Majd következünk mi. Megyünk befelé a rendelőbe, amikor hallom halkan:– A Mészáros az magyar.
Mindketten zavarodottan nézünk a doktornőre, ő mosolyog, leültet majd mesél. 🙂

Elmondta, hogy Erdélyből származik, a legjobb barátnője magyar volt, többször volt Magyarországon. Szépen beszél magyarul, nem töri a nyelvet, amit mond azt gyönyörű kiejtéssel mondja, csak a szavak nem mindig jutnak eszébe. De kéri beszéljünk magyarul és mondjuk nyugodtan, megért mindent, csak nem biztos, hogy válaszolni is tud magyarul. Annyira fura volt beszélni az anyanyelvünkön itt egy orvossal, szinte meglepő. 🙂 Közben meg nagyon hálás is voltam, hogy rátaláltunk. Elmondtunk neki mindent, a cf-et, a glutént, a laktózt, stb. Mondta semmi baj, segít amiben tud, kikérdezett hová, melyik kórházba, kihez járunk. Majd elmondta amit nekünk tudnunk kell, leírta, adott papírt mikor ki rendel, ő mikor rendel (minden nap). Látszott rajta, hogy örül nekünk meg szerintem rajtunk is látta, hogy mi is nagyon örülünk neki. 

Arra már nem emlékszem, hogy ő volt-e az az orvos, aki harmadikként csatlakozott a kis rendelőhöz, de mindegy is. Most még befértünk a praxisba és ez a lényeg. Amennyire csak lehet megnyugodva és mosolyogva jöttünk el tőle, megkértük kérje át a dossziéinkat a másik rendelőből. 🙂

Ha egy kis kitérővel is, de remélem most már helyen vagyunk. 🙂