Az eltelt 2-3 év alatt nagyon sokat hallottuk, hogy mozogni kellene, sportolni kellene, mert a stresszes fejfájás attól fog elmúlni! Aha! Ezt ugye milyen könnyű megállapítani  és mondani annak aki nem érez semmit. :O Barnus mindent megtett annak érdekében, hogy jobban legyen, minden nap elment sétálni, eleinte egyre többet, majd a tél folyamán egyre kevesebbet bírt. Nem a cf miatt, nem a tüdeje miatt, hanem mert akkorra már olyan elviselhetetlenek voltak a csillapíthatatlan fájdalmai a fejében, a hasában, hogy képtelen volt még sétálni is. Azért ő rótta a kilométereket nap mint nap. Aztán már azt sem. Minden fejmozdításra szét akart menni a feje, a hasa pedig egyre jobban és jobban fájt. De mint tudjuk a gyereknek nem volt semmi baja!

Vagy mégis? Utóbb kiderült minden és lassan helyükre is kerülnek a dolgok. 

A gluténmentességet csináljuk, immár 2. hete. Nincs vele semmi gond, betartjuk és kész. Mindig kérdem, hogy hogy van, ne azt mondja, hogy tegnaphoz képest, hanem hogy egy héttel ezelőtti állapothoz képest. Talán, talán jobban, mintha picit javult volna az állapota, de még mindig vannak nagyon fájdalmas időszakok. 😦 Elhiszem amit a doki mondott, hogy minimum kell a 3 hónap, hogy látványosan jobban legyen. 😦

Hétfőn voltunk a 3 hetes kontrollon az orr-fül-gégészeten. Végre megtudtuk, hogy mit csináltak a műtét alkalmával. Gyakorlatilag az összes (4 db van) olyan hely ahol levegőnek át kellett volna járnia az arcában és a homlokában le volt zárva, sikerült felnyitni mindet, további polipok voltak szeme alatt, plusz az orrsövényét is megcsinálták, mert olyan kanyar volt benne, hogy mikor megláttam el is csodálkoztam, hogy kapott ezen egyáltalán levegőt a gyerek. A fejfájása sokkal, de sokkal kevesebb, ha fáj is akkor vagy elmúlik magától vagy ha kell bevennie fájdalomcsillapítót akkor  az kiveszi a fájdalmat. Nagy szabadság ez!!!

Még ősszel szétnéztünk itt a sportolás jegyében, hogy milyen lehetőségek vannak mozgásra és van-e olyan amit szívesen csinálna-e? Örömmel láttuk, hogy van tollasozásra lehetőség, a fiuk el is mentek, nagyon kedvesek voltak, mondták várják szeretettel és Barnus ment is volna szivesen, de közbe jött a soron következő betegség, a továbbiakat meg már tudjátok. Kérdeztük párszor, hogy nem-e gondolja elmenjünk, de azt mondta, hogy a fejét nem tudná felemelni, a hasa meg már szünet nélkül nagyon fájt, nem még ugrálni közben. 

Másfél hete újra jár sétálni. 🙂 Egyre többet! Mindig elmondom neki, hogy olyan messze menjen, hogy haza is tudjon jönni. Persze ha bármi van megyek érte autóval. Még nem kellett! 🙂 A hétvégén Gyuszi kérdezte, nincs-e kedve tollasozni. És jött a válasz azonnal, DE VAN! 🙂 Hétfőn este munka után elkezdődött az első rangadó labdaszedők biztatása közepette. Nagyon sokat nevettek, beszélgettek közben. Még picit el is pityeregtem magam, annyira jó volt látni, hallani. Nagyon sokáig játszottak, mindkettőjüknek jót tett. Utána kérdezte Gyuszi, hogy szeretne-e elmenni az edzésre, pont kedden van az egyik nap. De mondta Barnus inkább eleinte együtt játszanak, ha bírja majd szusszal, akkor igen, szeretne elmenni. 🙂 

Hát nem egy feladós a gyerek! 🙂 Mondjuk ha valaki látná el sem hinné, hogy beteg volt, mert ő azért szépen erősített a súlyzókkal a szobájában aminek meg is lett az eredménye, olyan bicepsze van, hogy öröm ránézni. A pociján is voltak kis csinos kockák, de ezek most nem látszódnak a félfújódástól meg az egy éve nem edzett izmok bizonyára már el is tűntek. Majd hamarosan kiderül. 🙂 

Aminek még nagyon örülök, hogy egyre többet mosolyog és beszél! Kezdenek eltűnni  azok a mély árkok a homlokáról, arcáról, amelyek azt hittem soha nem múlnak már el az átélt fájdalmak miatt. Kezd kisimulni, megnyugodni, látja, érzi, hogy jó irányba megyünk végre. 🙂 ❤