Elkezdődött szeptember, elkezdődött a suli és Barnus 3 egész napot volt iskolában. Még próbálkozott utána is, de végül az orvosnál kötöttünk ki. Szóval azóta itthon, hetente kétszer dokinál. Múlt héten a körzeti orvos felhívta a kórházi orvosunkat, megbeszélték a továbbiakat és mára berendelt minket. 

Aggódtam, ő is. De bölcsen nem beszéltünk az eshetőségekről, csak utóbb, mikor elindultunk végre haza. Mondtam féltem, mondta ő is. ❤

Máskor ilyen állapotban jó volt, ha 30 % körülit fújt, most csodák csodájára 50 fölött. Bevallom őszintén, hogy mindketten meglepődtünk ezen, mert induláskor mondta is:- Anyuci ne számíts semmi jóra!

Az elején kezdem. Elköltöztünk, új rendelőt sikerült találni, ahol egyszerre több orvos is rendel. Ez nekünk nagyon fontos volt, mert ha bármikor bármi baj van akkor is tudnak fogadni, ha éppen a másik doki akinél voltunk nem dolgozik, vagy nincs nála időpont, van hétvégi ügyeletük helyben és akár ki is jönnek ha arról van szó. Most mikor mentünk egy kis doktornőhöz került Barnus. Mondta is, hogy még soha nem volt cf-es betege. Gondoltuk nem gond ez, mert a rendelőbe viszont jár felnőtt cf-es is, majd a többi orvos segít neki ha szükség van rá. Mikor másodszor mentünk vissza akkor irt fel antibiotikumot. Gyuszi felhívta a kórházi orvosunkat, ő kapásból mondta, hogyha felírta akkor ne csak azt adjuk, hanem másikat is tegyünk hozzá. Ez volt egy hete. De Barnus nem lett jobban, sőt egyre rosszabbul lett. Alig volt már jártányi ereje, nem akart enni, nagyon erős hányinger kínozta, nagyon sokszor fájt a feje. Pénteken visszamentek, a kisdoktornő felhívta Barnus orvosát, aki azt mondta, hogy egyelőre menjen minden tovább, de kedden menjünk be hozzá.

Közben Barnus egyre rosszabbul lett, nagyon aggódtam, de úgy éreztem közben, hogy mindenről az antibiotikumok tehetnek. 😦 Dehát én nem oktathatok ki egy orvost!!! Vártam is, hogy menjünk, meg nem is, mert mi van ha tévedek?

Nem tévedtem. 😦 Összeadódtak a gyógyszerek hatásai, plusz teljesen feleslegesen kapta, mert ez még mindig vírus, muszáj a szervezetének dolgoznia, legyőznie. Mint tudjuk vírust pedig antibiotikum nem gyógyít meg.

Tapasztalat, hogy mégis meg kell próbálni a másik dokihoz bekéredzkedni amikor csak tudunk, plusz ha háborog valami miatt a lelkem akkor azt tegyem szóvá tök mindegy milyen doki vizsgálja a gyereket.

Nagyon rendes volt a kórházban a doktornő, mert megnyugtatta Barnust, hogy most nehogy azt képzelje, hogy a tavalyi betegeskedés folytatódik, mert most itt tolonganak az időjárás miatt a vírusok, rengetegen betegek, nem csak cf-ek.

Az iskolából a srácok küldik a tanulnivalót, ő meg szorgalmasan próbálja behozni a napi dolgokat, majd meglátjuk milyen sikerrel. De legalább van mit tanulnia, ennek is örül. 🙂

Katinkám a nyári szabadsága után bement a munkahelyére, és két nap múlva nagyon beteg lett. Két hétig kénytelen volt otthon maradni. Folyamatosan tartotta a kapcsolatot a kórházzal, mindig nyugtatgatták, hogy csak csinálja a kezeléseket, vírussal van dolga. Ő is nagyon megszenvedte szegényke, talán Barnus is hasonlót kaphatott el, bár nagyon vigyáztunk, hogy ne találkozzanak, dehát a vírus nem kérdezősködik. 😦

Most egy kicsit megnyugodva nézünk előre. Győzzük le ezt a dögöt!!! 😦 😦 😦