Elhoztuk a virágokat a fogadásról. És hová máshová kerülhettek volna? Vasárnap, mielőtt elindultak vissza Esztikémék Belgiumba, kimentünk a sok gyönyörü virággal a temetőbe. 

Apai nagyszüleim, akik soha nem voltak azok, mégis a legigazibbak voltak az igazak között, ott nyugszanak. Nem nagyon megy nekem könnyek nélkül oda kimenni. Gyuszi tudta ezt, mondta nem kell mennünk, de menni akartam. Bár tudom nincsenek ott, a szívemben, a szívünkben élnek ők. Honnan tudom ezt? 

Állunk a sír mellett kézen fogva. Mennyire szerették ők Gyuszit, és mennyire hálás voltam ezért nekik. ❤ Egyszer csak Gyuszi ránéz a fejfára és csodálkozva néz rám. Mama már 26 éve nincs velünk? Egyszerűen nem akartuk elhinni, de a dátum nem hazudik.

Annyira bennünk élnek ők, hogy hihetetlennek éreztük a dátumot, lehetetlenségnek.

Drága Tata, hogy várta, hogy megszülessen a fiú dédunokája, majd pár hónap múlva lehunyta szemeit örökre egy csodás napsütéses hideg reggelen. Mikor Dávid megszületett és hazamentünk a kórházból szinte remegett, hogy láthassa. Leültettem és az ölébe tettem a picurkát. Nagyon büszke volt és örült neki. Érdes kezeivel simogatta a puha kisbabát. Soha nem fogom elfelejteni a szeretetét. ❤

Édesapa már 6 éve nincs velünk. Pedig még ott kellett volna állnia mellettem és fognia a kezem ahogy mindig is tette. ❤ De elment és csak az űr és a fájdalom maradt, melyek lassan szivhezszóló emlékekké váltak a szívünkben.  😥  Elment és vége lett mindennek. És már semmi nem olyan mint volt, hisz nélküle lehetetlenség. 

Nagyon durva, hogyha behunyom a szemem akkor itt látom magam előtt őket. Aztán kinyitom és huss, eltűntek, de az érzés itt marad velem amit tőlük kaptam. Én tudom, ha ők nincsenek akkor ezeket a sorokat én most nem írhatom le. Végtelenül hálás voltam nekik, hogy elfogadták a férjemet, szerették őt. Nekik elég volt, hogy nekem ő kell senki más. Elég volt, hogy boldognak láttak mellette.

Mamikám bölcs mosolyában (hiszen évek óta nem tudott már beszélni egy korábbi agyvérzés miatt) minden benne volt, amikor némán rám nézett és mosolyogva bólintott. ❤

Tata hűségesen hozta a gyerekeknek a banánt. Neki az volt a nagy dolog, a banán, úgy gondolta azzal ajándékoz meg minket ami neki a legtöbb örömet okozza. Ha banán akkor Tata a mai napig. ❤

Édesapa nem adott semmit, csak a szívét, az életét, a szeretetét. Szavakba foglalhatatlan érzéseket … Hogy miért sütöm úgy a tojást ahogy … Miért úgy készítem a pörköltet … Mai napig felfigyelek ha csörög-zörög egy autó, hiszen kislányként is figyelni kellett vajon mi lehet a baja … Szeresd az állatokat … Szeresd a növényeket … Viccelj … Nevess … Szeress … Légy jó szívű … Tárd ki a szíved … ÉDESAPA ❤ ❤ ❤

Másnap a sírjukon tündökölt … Köszönöm nektek az életet, a családomat és a gyermekeimet ❤ ❤ ❤