Nem is tudom miért. Pedig közben tele a szivem szeretettel és nem bánok semmit. Született négy szép gyönyörü gyermekünk. Most, nem is olyan rég voltak picik.

Katinka a kedves kis lényével megérkezett a világra, csöndben! ❤
Esztike berobbant, itt vagyok ni, nézzétek! ❤
Dávid mosolyogva nézett megszületése után pár perccel édesapjára! ❤
Barnus béke hírvivőjeként csöndesen, kedvesen fordult a családja felé, sokan voltunk és mind rá vártunk! ❤

Picik voltak, majd kicsik, kamaszodtak, felnőttek.

Már majdnem mind felnőtt. Elröpültek az évek, elröpültek ők is szépen, ahogy kell, sorban. Maradt a szeretet, az ölelés, a melegség.

Hálásak lehetünk Istennek, hogy elég kegyesnek bizonyultunk előtte, megkaphattuk őket egy kicsit. Azért, hogy egyengessük, neveljük, segítsük életüket.

Megtanitottuk őket szeretni, elfogadni, tisztelni, küzdeni és soha fel nem adni!

Remélem sikerült átadni abból valamit ami a blog mottója is:

Mutasd meg a szépséget,
ne csak a szomorúságot.
Mutasd meg a jót és ne csak a rosszat.
Mutasd meg, hogy bízhatunk az emberekben,
még ha néha csalódunk is.
Mutasd meg, hogy lehet boldogan élni,
még ha nehéz is néha.