Már itt laktunk, minden reggel vittem Barnust iskolába Brüsszelbe, délután mentem érte. Ő jókat aludt, én szeretek vezetni, meg nem akartam hőzöngeni, minek, az elkövetkezendő két évben ez lesz. Mikor kiköltöztünk Belgiumba és vidéken béreltünk házat akkor is évekig hordtam a gyerekeket iskolába. Úgy gondoltam ez a vége is most így lesz.

Egy este Gyuszival a konyhában ücsörögtünk, gondolom a hogyan továbbról beszélgettünk mint mindig abban az időben, mikor megjelent Barnus. Azt kérte, hogy beszélgessünk egy kicsit, mondani, kérni szeretne valamit. Azt kérte, hogy eljöhessen abból az iskolából és belga iskolába járhasson! Én bevallom őszintén, hogy szóhoz sem jutottam, Gyuszi talán előbb tért magához. Elkezdtünk beszélgetni, hogy mivel fog ez járni, és neki kell végigcsinálnia. A miértekről nem beszéltünk. Mindhárman tudtuk. 😥 A lelki sebek nem gyógyultak, csak mélyültek. Rettenetesen sajnáltam, de tenni nem tudtam semmit ellenük. Úgy nézett ki, hogy Barnus magától megtalálta az egyetlen gyógymódot. ❤

Mi nem is beszélgettünk erről, hiszen már nagy, úgy gondoltuk, hogy nagyon kemény lenne még akkor is, ha már 3. éve tanulta a flamandot, de az kb. annyit ért mint halottnak a csók. Legalább is azt gondoltuk. Ezzel a nyelvi tudással nem lehet itt tanulni.

Van tőlünk pontosan 340 méterre egy középiskola!!! Bizony! Akkorra már Barnus megnézte az oldalukat, közel hasonló beállítottságú, mint ahol addig tanult, ami elvileg jó lehet. Támogatják a nyelvtanulást ami megint csak nagyon jó, mert akkor legalább az angollal nem lesz gond.

Levélváltás, időpontkérés, majd elmentünk beszélni az igazgatónővel. Egy rendkívül kedves, fiatal hölgy fogadott minket. Semmire nem mondta, hogy nem. Barnus angolját gyorsan tesztelte, gondolkodott, sokat kérdezett, a válaszokat mind leírta. Mondta kér két napot, átbeszélik a kollégáival és jelentkezik. Jelentkezett! Mehet. Uh, el sem hiszem!

Berakták Barnust a leendő osztályába, hogy a hátralévő másfél hónapot velük töltse, ismerje meg őket, szokja a közeget, szokja a nyelvet. Pár nap múlva már ismerősként üdvözölték, hívták, bevették az osztály facebook csoportjába, beszéltették, be akarták őt fogadni és be is fogadták.

Barnus megnyugodott, közben már dolgozott az Orkambi is, kereknek látszott minden. 🙂 Egyik hétvégén nagyon beteg lett, egyértelmű, hogy allergia. Orvos, gyógyszer, amiről már írtam, alvajáró lett tőle. Nem is tudom, hogy egy fiatalnak aki iskolába jár hogy írhatott fel az orvos ilyet? Mert mint két nap múlva kiderült van olyan is amitől nem alszik be a gyerek 5 percenként. 3. napon már ment újra iskolába, de közben keresték folyamatosan az osztálytársak, biztatták nem lesz baj és várják, hogy menjen. Természetesen ilyen közegbe ment is amint kicsit is jobban volt. 🙂

Aztán voltak találkozók ahová elhívták, volt közös pizzázás, ott alvás barátoknál. A legmeglepőbb az volt, amikor egy szombat este 9 körül csöngettek. Egymásra nézünk, hogy ez ki??? Gyuszi mosolyogva jön vissza, Barnushoz jöttek a barátai. 😀 Csak úgy! 🙂 Minden bejelentés nélkül beállítottak. 🙂 Gyorsan kaptam a tálcát, poharakat, gyümilét, ugrasztottam Gyuszit, vigye fel nekik. Mikor elmentek ment velük Barnus is, cukik voltak, megköszönték az italt. 🙂 

Másnap beszélgettünk erről. Barnabással ilyen még soha nem történt, az aranyos azt sem tudta mit csináljon. De belül örült, láttam rajta, nem volt egyedül. 🙂 

Később mondták itt élő magyar családok, hogy ez itt természetes. Erre nagyon kedvesek az emberek, befogadóak, és egyáltalán nem igaz rájuk amit sokan mondanak, hogy a flamandok ridegek és nem szeretik az idegeneket. 

Annak, hogy Barnus ezt az iskolát választotta az is lett az ára, hogy a nyáron nyelviskolába járt, hogy tanulja a flamand nyelvet. Most várjuk majd az eredményt, a vizsga már meg volt. Rá ment szó szerint a nyara, de akkor is bevállalta. Elmondta, hogy nagyon sokat számított ez a kurzus neki, jó, hogy elment.

És mennyire igaz már megint amit már Katinkánál is tapasztaltam, hogy nagyon sokat számít a lelki egyensúly a cf-eknél. Ha a lelkük jól van, akkor ők is jól vannak, vagy legalább is van erejük harcolni!!!

🙂                                              🙂                                                  🙂