Az utóbbi két hétben szinte nem telt el nap, hogy ne kaptam volna levelet, üzenetet, hogy miért nem írok. Többen gondolták baj van, míg mások szinte könyörögtek, hogy írjak csak pár sort, csak pár biztató szót. Írjak már … 

Van, amikor leeresztek. Csak élem a mindennapokat, vagy túlélem a mindennapokat. Van mikor elfogy a lélek. Elfárad. Túl sok a bejövő, ahogy Gyuszi szokta mondani. Csak kapkodom a fejem, de nincs megállás. Elindul az ember egy lejtőn és vagy utánad nyúlnak, vagy nem. Vagy hamar nyúlnak utánad, vagy később. 

Írjál máááár! Mondjátok! Írjál máááár! Mondja Gyuszi is. De mit? Mit? Az életet. Lehet nem ártana … Lennének nagy meglepetések … 

Pedig most kemény időszak jön, itt a nyakunkon az esküvő. Jó lenne dokumentálni mindent, hogy pár év múlva amikor újra olvassuk a sorokat, a bejegyzéseket akkor legyen mire emlékezni. 🙂 Valahogy rendbe kellene tenni a dolgokat! 

Időt kérek, sok gondolat kavarog a fejemben! 🙂 😦 Mindenféle. Az író pedig nem én vagyok a családban, hanem Gyuszi, egy szuper jó kis írása most jelenik meg, majd megosztom veletek is. Igaz, az nem az élet. Vagy mégis? 🙂 😀