Hétvégén Katinkánkat költöztettük el, visszament Brüsszelbe lakni. Ő szereti a nagyvárost, vágyott vissza. Keresett és talált egy jó kis lakást magának, mi pedig segítettünk neki természetesen. 

Fura volt állni a volt lakása teraszán és lenézni a házra, ahol majdnem 5 évet éltünk. Már olyan távolinak, réginek tűnt. Azt hiszem ez jó jel, mert akkor itt már kezdjük otthon érezni magunkat. 🙂 

Szóval szereltünk, pakoltunk, zsákoltunk, dobozoltunk, rakodtunk, takarítottunk, költöztettünk, izgultunk be fér-e az ágy az ablakon (befért 😀 ), együtt örültünk. 🙂 ❤ 

Esztikém egyedül maradt ott, de az aranyosnak nem lesz ideje szomorkodni, hiszen hamarosan férjhez fog menni  ❤ , majd ősszel ők is költöznek. 

Szétrebbenünk, de 50 km-es körzeten belül maradunk egymáshoz. ❤ Jó nagy asztalt vettünk, hogy sok jó ember a nagy asztalnál elférjen. Főleg, hogy már Dávidék is ketten jönnek. Szaporodunk rendesen, csak most másképp. 🙂 😀 ❤