Ma 15 éve, hogy megszületett ez a drága kincs. Aki másnak nem kellett, eldobta őt amibe rendesen bele is betegedett, de nekünk kellett rátalálnunk. Hogy megtanítson minket sok mindenre, útravalóul az életre! Tanultunk alázatot, kitartást, önzetlenséget, aggódást, lelki gyötrelmeket, odafigyelést és mérhetetlen szeretetet, ragaszkodást, hűséget. És még napestig sorolhatnám. De ezt csak az érti, akinek volt valaha ilyen társa. ❤

“A kutya éppen némaságával válik mindennél értékesebbé: társaságában az ember rátalál a lelki békére, ahol a szavak elvesztik minden jelentőségüket…”
John Galsworthy

Mi nem tudtuk, hogy van ilyen. Hallottunk róla másoktól, de még nem tapasztaltuk. Ránk várt a menhely közepén lehajtott fejjel ez a drága lélek. És mi mentünk, és elhoztuk, mert valamit éreztünk, hogy ő lesz a társunk, a tanítónk, a mindenki macikája, bújós babája, az 5. gyerek. ❤

Mindig tele volt mosollyal, szeretettel, ahogy a mai nap is. ❤

Ha bohóckodni kellett, akkor bármikor rá tudtuk venni egy kis játékra! 😀

És hát igen, élni tudni kell! 😀

Mindig is imádott hóban játszani, amíg csak lehetett ott ugrált, hempergett a gyerekekkel, majd a melegben  szépen várta, hogy a szőrébe fagyott hólabdacsok leolvadjanak róla. 🙂

A rágcsálás a mindene még a mai nap is, amit meg is véd kellő vehemenciával. 🙂

A nagy projekt, apucit meg kell szelídíteni. 3 év kitartó ücsörgésével meggyőzte! 🙂 ❤

Bohóckodjunk! 🙂 😀

És győzött!!! 😀 Megtört a jég!!! ❤ De meg ám!!! Nem is akárhogy! 🙂

Képes volt felülni Katinka mellé a székre, hogy vele lehessen! ❤

Maci, maci, maci! ❤

Azok a hosszú utazások! :O Évekig utazta velünk végig az 1600 km-t. Sajnos pár éve nem tudjuk őt vinni. Mivel nem hajlandó csak rövid időre leülni, így végig állta szinte az egész utat oda-vissza. Miután kezdett idősebb lenni, nem tehettük őt ki ennek, mert nagyon szenvedett volna. De édes volt az utazások alatt, soha nem csinált semmi galibát és bármerre mentünk, álltunk meg, imádták az emberek! ❤

Kis álmodozó! ❤ Első pár évben így elrévedezett, néha olyan érzésem volt, hogy emlékezik.  😦  Emlékezik valamire ami volt, egyszer, nagyon régen.  😥   Aztán megsimogattam, rám nézett, sokszor sóhajtott ilyenkor és odabujt. Rég volt, de most jó itt, veled! Sokszor együtt sírtunk a depressziója és a félelmei miatt, de a szeretet és a bizalom végül győzött és elhitte, hogy mi szeretjük és soha többé nem hagyjuk el! ❤

Labdamatyi, ha tudatni akarta, hogy ki az úr a házba, akkor begyűjtötte az összes labdát, és nem adott belőle senkinek. 😀

A sok rohangálás után a megérdemelt pihenés. 🙂 Jaj hát nagyon tudott mindig is aludni! 🙂 Az első években rengeteget sírt álmában, sokszor fel kellett kelni felkölteni, mert hiába szóltunk neki arra nem ébredt fel. Odamentünk, volt, hogy ölbe vettük, vigasztaltuk. Ő meg csak bujt. Soha nem tudtam mit kellene tennem, hiszen nem volt kutyám sem, nem még lelki beteg, csak próbáltam éreztetni vele, hogy mennyire szeretem. Évekig nem tudtam jó-e ez így neki. Ma már tudom, hogy igen. ❤

No és akkor a nagy csapat! 😀 Sam-mel sajnos nincs túl jó viszonyba, nem nagyon szerették meg egymást. Nincs harc, nincs háború, de nincs semmi. No persze Charlie más, a kis szeretetgombóc!  ❤ Doki bácsi már tavaly mondta, hogy neki köszönhetjük, hogy Taszika még él, egyszerűen egy energiabomba a kicsi neki, és mivel ennyire szeretik egymást nagyon jótékony hatással van a kicsi az öreg papókára.  🙂 És ezt látjuk nap mint nap, sokszor nekünk kell szólni Taszikára, hogy fejezze be az ugri-bugrit, mert aggódunk érte, az egészségéért. 🙂

No ezt soha, senkinek sem előtte, sem azóta nem engedte meg!!! 😀

És ma már ez! Elteltek az évek, mindig számoltuk, hogy mennyit volt velünk, hogy velünk már többet élt mint nélkülünk. 9 éve teszi teljessé a családunkat. Mindenki imádja, a barátok, ismerősök, a doki bácsi, mindenki. A napok nagy részét átalussza, de ha fel van akkor élénk, bújós, játékos, kedves, aranyos. Mi pedig hagyjuk pihenni, mosolyogva nézzük őt, hiszen nagy tanító ő nekünk! ❤
  

Természetesen a fürdetésnél még mindig ő a legédesebb, a legcukibb, ott is mindenki kedvence. 🙂  Édes kis borzas tata, ahogy Gyuszi hívja, Taszi bácsi! ❤

Ez a kedvenc képem! Pár évvel azután készült, hogy elhoztuk a menhelyről. Akkor még azt is eltűrte, hogy Barnus rajta lovagoljon, Barnus olyan pici volt. Ma már ő viszi sétálni, most Taszika tűnik mellette kicsinek. De a szeretet a mai napig megmaradt közöttük, valahogy Barnussal mindig is mélyebb, más volt mint a család többi tagjával. ❤

Sokat küzdöttünk az egészségével. Allergiás a lelkem, kb. már csak a levegőre nem. Gyuszi évekig oltotta. Mára sokat javult a helyzet, vega is lett a lányokkal együtt. 😀 A kis lelke jól van, boldog. Most voltunk orvosnál, mert nagyon aggódom érte, még nem akarnám őt elengedni. Csak egyszer kellett mondanom Gyuszinak, már mentünk is kedvenc doki bácsinkhoz. A szíve gyengül a drágának, de kapott rá gyógyszert. Most vigyázni kell majd rá, mert fickósabban fogja magát érezni. 🙂 Testileg jól van, erős még mindig. Fogyni nem fogyott, végig lett tapogatva a füle hegyétől a farka hegyéig, de minden a helyén van. 🙂 

Amikor elhoztuk a menhelyről kérdeztem a doki bát, hány évünk van még? Azt mondta, mivel nem ismeri, így úgy gondolja 3-4 év. Ez volt 9 éve. 🙂 Most muszáj volt megint megkérdezni. 😦 Ha nem jön más baj, akkor még 2-3 év. Ez az! ❤ Kicsim gyerünk! 🙂 Még sok puszi és simi van neked! ❤ És mindenkinek, Charlie-nak is szüksége van rád!!! ❤

“Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondjak: “Az emberektol lopja el az érzéseket, melyeket a kutyáira pazarol! önzo, rideg fráter!” – ne törodj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemu, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ok, s ugyanabban a muhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt.”
Márai Sándor: Füves könyv