Jól esik egy kicsit a nyugalom. Senki nem köhög, mindenki békésen durmol a házban. A kutyusok itt szuszognak a lábamnál, Samut meg próbálom annyira arrébb nyomni a géptől, hogy tudjak legalább írni. 🙂

Az ember észre sem veszi, amikor nyugalom és békesség költözik a szívébe, csak mikor már ott van egy ideje.

Nézem a békésen reggeliző cinegéket, rigókat, tudom nemsokára jönnek a gerlék is.

Kicsit fúj a szél, most jövök rá, hogy már  ki tudja hányadik levél lehullását figyelem, most szakadnak el az utolsók a mogyoróbokorról. Eszembe jut, hogy jók lesznek a rózsabokrok dézsáját kibélelni, hátha lesz hó, hátha lesz fagy. Eper palántákat is védeni kellene, még olyan picik. Meglátjuk, majd megoldjuk. Majd … Később …

Jó egy kicsit megpihenni az ember elméjének, lelkének, kell ez is. Sőt, nagyon kell. Süthetne kicsit a nap. De nem baj ha nem, most ez sem baj. Nyugi van. Meg kell állni, lehajtani az embernek a fejét, nagy levegőt venni, felemelni a fejet, és menni tovább! 

Nyugalmat és békét akarok, nem kell, hogy történjen valami, most éppen az is jó, ha nem történik semmi, csak minden úgy van … el van. És hálás vagyok érte … nagyon …én köszönöm! ❤