Hát hétvégén!

Emlékszem míg a gyerekek kicsik voltak hányszor előfordult, hogy pénteken még huncutkodtak, játszottak, ugráltak, majd éjszaka vagy szombaton jött a láz, a köhögés, vagy akármi, hogy rohanni kellett az ügyeletre. 😦 

A gyerekek felnőttek, jöttek a kutyukák. Tasso tutira pénteken az esti sétáltatás vagy játék közben botlott meg egy lyukban, egy kőben és másnap már menni sem tudott szegényke. Szerencsére a környékünkön van állatorvosi ügyelet, amikor hát meg kell elégednünk más orvosokkal is. Össze akadtunk nagyon kedves dokival is, akik Tasso-val babázott, simizte, nyugtatta, hogy elmúlnak a fájdalmai, vagy az a másik doki is emlékezetes marad, aki azt mondta Charlie-ra mikor 4 hónapos volt, hogy zárjuk be a garázsba és ha nem fogad szót, akkor verjük orrba egy esernyővel!!! :O :O :O  Akik olvasnak minket, azok talán emlékeznek erre, teljesen kiakadtunk ettől. 😦

No most is jött a hétvége! Már pár napja morgott Charlie, ha Sam hozzábujt az egyik oldalon, de úgy gondoltuk, hogy nincs kedve játszani, mert csak odamorrant. Azért gyanús lett mégis, mert hát ő nem ilyen, így megnéztem. Egy pici seb volt a füle alatt, gondoltam egyik játék hevében biztos meghúzta Sam. De bizony szombat délutánra már nagyon csúnya volt, váladékozott egyre jobban. Vasárnapra már mondtam Gyuszinak, hogy elég, azonnal hívja fel az ügyeletet, főleg mert ő hétfőn-kedden kiküldetésben lesz. Nem szerettem volna egyedül elmenni a kutyussal dokihoz, hiszen ő a gazdija. 

Telefon megy doki bácsihoz, ő a biztos pont, a rögzizitője bemondja mindig az ügyeletes orvos telefonszámát, címét. És jeee, ő az ügyeletes, mehetünk is ebéd után.

Charlie-nak már elég ha megmutatjuk az autó kulcsait, rohan kifelé és megáll az autó mellett. 🙂 Cuki pofa! 🙂 Kicsit motyog hátul, nem szeret ott utazni, de ennek hamarosan vége, mert kap egy biztonsági övet és középen fog utazni, közelebb hozzánk. Németországban csak biztonsági övvel utazhatnak kutyusok és szeretnénk hozni magunkkal Magyarországra. 

Szóval gyerek ki a kocsiból, ajtó kinyílik, vigyorogva rohan be doki bácsihoz, hogy jöttem, itt vagyok. Először még nézett is ránk doki bácsi, hogy miért jöttünk, ennek a bohócnak nincs semmi baja. 

Aztán lement a vizsgálóasztal, Charlie kisebb unszolásra ráállt, asztal fel az asztal és doki bácsi látja már mi a baj. Valamikor múlt hét végén volt vagy 2-3 nap, amikor nagyon meleg volt. Mivel rengeteg eső esett mostanában, a napsütés hatására elkezdett párologni, a levegő páratartalma felment 89 %-ra. Alig kaptunk levegőt, aludni, pihenni nem lehetett. Takarítottam, a felmosott kő még egy óra múlva is ugyan olyan vizes volt, egyszerűen nem tudott felszáradni. 

Na ezzel az időjárással lehetett a gond. 😦 Sok kutyán ilyen meleg foltok jönnek ki ilyen formában. Ez lehet a gond, vagy esetleg kialakulóban lévő allergia, ekcéma (na, abban már naprakészek vagyunk Taszika miatt). Meglátjuk. Bizony kapott a mi kis hősünk két szurit, itthonra pedig egy zacsi antibiotikumot. Doki bácsi ír valamit, majd mosolyogva rám néz és kezembe nyomja a gyógyszeres zacskót. Ez volt ráírva:

Már máskor is irt magyarul a facebook bejegyzésre amikor Charlie-val voltunk nála, most megint meglepett. 🙂

Mondtam már, hogy mennyire szeretem, tisztelem ezt az orvost? 🙂 Igen, már máskor is. 🙂

Most szedegetjük a gyógyszert, kenegetjük a nyakát Betadine-nal a fiatal embernek és most szomorkodunk, mert gazdi furát mondott reggel. Hogy csak holnap este jön haza? 😦