Emlékszem mindig megsirattam a gyerekeim életében, ha valamilyen korszakok véget értek. Ők míg picik voltak nem tudták ezt, de később elmagyaráztam nekik, hogy bizony innentől kezdve semmi nem lesz már úgy és olyan mint régebben volt.

Megünnepeltük az óvodai ballagásokat, közben az én szívem vérzett, mert tudtam vége a gondtalan éveknek.

Megünnepeltük az általánostól a búcsút Katinkával, míg Magyarországon éltünk. Úgy éreztem vége a nyugalomnak, hiszen olyan szép 9 év volt, nyugalomban, békességben. Esztikém ebből kimaradt, mert már 5. osztályos korában gimibe ment. A fiuk Belgiumban 5. osztályig jártak alsó tagozatba, utána következett a felső tagozat. Ez kb. akkora lépés, mintha azt mondanák ott az a bazi nagy hegy, mászd meg, te meg is teszed, vért izzadsz, a körmeid tövig koptatod, a lábaidat nem érzed, de mész, mert ott fenn biztos nyugalom és békesség vár. Ők nem, de én már tudtam, hogy nem így lesz, féltem és be is jöttek azok. A hegytetőn zűrzavar és fejetlenség, háborúság dúlt. Mikor felsőbe mentek, akkor ők várták (talán Barnus nem annyira), már nagy fiuk, én meg rémülten kapkodtam a fejem, hogy hogy sikerül megmászni azt a bizonyos hegyet. 

Megünnepeltük a lányokkal, Dáviddal már az érettségit. Megint vége lett valaminek, ami állandóságot hozott az életünkbe. Változás, változás! Nem ment könnyen, a gyerekek csak azt tudták tanulni akarnak és tanulniuk kell. Az egyetemen már nem volt olyan jól beállt állandósság, talán a fél évente ismétlődő vizsgák ideje. 

Aztán annak is vége lett, a lányok munkát kerestek és találtak is. Most ott is meg van az állandósság, nyugalom azzal kapcsolatban, hogy mennek a dolgaik. 

Dávid ősszel kezdi az egyetemet a nyelviskola után. Reggel szinkronba fordította nekem a ma reggeli szomorú híreket  az isztambuli robbantásról. Örültem a tudásának, bízom benne, hogy sikerül egy állandósságot neki is kidolgozni az egyetemen. 

Szóval, jók az állandósságok, mert kicsit megnyugszik az ember lelke a mindennapokban, a szokásokban. Az mindenkinek a maga dolga, hogy mindezt   kiszínezze, ne tegye álmossá, bágyadttá, unalmassá. 

Most az én életemben is vége egy állandósságnak. Sok keserüsség halmozódott fel bennem ezzel kapcsolatban, ez nem jó állandósság volt. De vége, leteszem. Megpróbálok nem vissza nézni a megszokások miatt. Előre, csak előre!