Megint itt ez az ünnep, nekem szép, mert itt ez a négy drága gyermek. 🙂

Édesek, ahogy szépen, sorban kiállnak elém évről évre. Mindenkinek a kezében egy kis ajándék, egy kis valami. Esztike kreativkodik, gondolkodik már előre az aranyos. Mindig van valami meglepő, valami aranyos, valami emlékezetes amit jó elővenni, nézegetni, olvasgatni, és bármikor. Szeretem, hogy nem hoznak kazal virágot, nem nyálaskodnak, hanem önmagukat adják.

Drágáim idén óriási dologgal leptek meg!

Ebben az üvegben mindenféle üzenetek vannak nekem, tőlük. Kérték ha szomorú vagyok, ha magányos, akkor vegyek ki egy papírt. Ők írták mind nekem, és ígérték hoznak még, nem fog kiürülni az üveg, hogy bármikor amikor szükségem lenne rájuk, akkor csak kinyissam ezt a csodaüveget és már meg is kaptam a simogató szeretetüket. 🙂 ❤

Mindig kapok verset, idén is csodaszépet:

Fáradt kezedre könnyesen hajolva
Megköszönöm néked az életet,
Az, álmaim s fehér szívedből nőtt
Meséidet, a tündérszépeket.
Ámon Ágnes