Itthon van mindenki, a gyerekek jönnek-mennek. De nincs igazi tavasz, hideg szél fúj nagyon sokszor, hiába süt a nap, a levegő hideg, szeles. Az elmúlt pár napban többször is volt talaj menti fagy. Mintha szép akarna lenni a világ, de nem bír.

A gyerekek mennének társaságba, barátokkal beülni beszélgetni iszogatni, pihenni a hosszú hét után, de a félelem még mindig ott van bennük és én meg nagyon nem támogatom, hogy péntek esténként menjenek bulizni. Csak rám néznek, és mondják is, hogy tudom, tudom, nem megyek. 

A félelem nem feltétlenül jó tanácsadó, de mégis bölcsnek kell lenni és nem hívhatja ki az ember maga ellen a sorsot. És hát igen, élni kell. 

Hétvégén voltak nagy tüntetések Brüsszelben, egyik csoport ez ellen, a másik csoport e mellett tüntetett. A békemenetben délután nem tudom összetalálkoztak-e a nagy közös ügyért kiálltak-e egymás mellett? 

A politikusok mostanában mintha elfelejtették volna mi történt pár hete és hogy miért is felelősek ők, mert folytatják a buta politikai csatározásaikat, sok jobboldali politikus ezt kihasználva. Én nem is tudom, az utóbbi hónapok történése alapján még azt is el tudom képzelni, hogy a belgák ezt nem látják. Vagy nem akarják látni? 😦

Közben a kisemberek félnek. 😦 Felmérések készültek kisebb-nagyobb számú megkérdezett emberekkel. Kiderült, hogy félnek. A kormányt és a tehetetlenségüket okolják az emberek. 

A belgák szeretnek kiülni az utcákra, járdákra egy-egy asztal mellé kirakják a kis székeiket és ott eszik meg a szendvicsüket, isszák meg a kávéjukat akár délben is, majd este. Nem nagyon járnak össze, inkább elmennek egy ilyen helyre ahol együtt lehetnek és ott megy a beszélgetés, iszogatás, kiengedik a gőzt. Vannak utcák, ahol alig lehet elmenni az éttermek által kirakott asztalok között, ha megáll az ember egyet pillanatra is, akkor már legalább 5-en ugranak, tolják alád a széket, nyomják a kezedbe az étlapot és mindent ígérnek, csak maradj ott. Ma már sokkal kevesebb embert tudnak beinvitálni, elkapni, megvendégelni. 

Belgium szép kis ország, rengeteg történelmi látványossággal, látogatni-, néznivalóval. Idén lesz virágszőnyeg a Fő téren. De lesz-e? Ha lesz, akkor mennyien lesznek a látogatók? Belgium a látványosságaiból és a történelméből él. Ezt kihasználják, ezek köré csinálnak rendezvényeket, kiemelnek dolgokat, csalogatják az embereket. Sok a karnevál, Brüsszeltől távolabb ezek látogatottsága talán ugyan akkora. 

Megkérdezték az utca emberét:
Félnek? Igen.
Figyeli az embereket maga körül? Igen.
Bizalmatlan bizonyos népcsoporttal kapcsolatban? Igen.
Biztonságban érzi magát? Nem.
Megbizik a rendőrségben, a kormány intézkedéseiben? Nem.
Ön szerint várható újabb támadás a közeljövőben? IGEN.
Ön tud tenni valamit ezek kivédésére? Nem, legfeljebb otthon maradok a négy fal között, de az milyen élet? 
Otthon marad? Nem. 

Nálunk visszatért minden a régi kerékvágásba. Gyuszi és Katinka újra metro-val jár dolgozni. Lehetetlenség a föld felett utazni tömegközlekedéssel, egyszerűen nem lehet. 😦 A Malbeek megálló még nem üzemel. 😥 Minden letakarva, eltakarva, csak átsuhan ott a metro. Nem akarom feszegetni a határokat, meg sem merem kérdezni, hogy félnek-e? Mire gondolnak amikor felszállnak a metrora? És mások? Arra a bizonyos metrora amin most is fürtökben lógnak az emberek, összenyomódva mint a szardíniák. Épp csak olyan tömörítő emberek nincsenek mint Japánban akik benyomják az embereket a kocsiba. 

Itthonról milyen ezt átélni? Uccle-ban ahol az Európai Iskola is található a  múlt héten is voltak letartóztatások, lezárnak egy-egy utcát, pedig ez a negyed valamikor az elit negyede volt, tele van villákkal és közel sincs ahhoz a helyhez ahová ezeket az embereket beengedték itt Brüsszelben. Az Európai iskola potenciális célpont, állítólag. Gyuszi az Európai Parlament melletti épületben dolgozik. A Parlament potenciális célpont, állítólag. Katinka az európai negyedben dolgozik a Schumann tértől 100 méterre, körülötte bankok és az EU épületei. Potenciális célpont, állítólag. Esztikém ő már a belső körgyűrű másik oldalán van kb. 100 méterrel, de a VUB mint Brüsszel egyik legnagyobb egyeteme már kapott fenyegetést, közelben van a rendőri laktanya, ezért azt mondják ez is potenciális célpont. 

Dávid Leuven-ben van nap mint nap, de már az egyetem ott is kapott fenyegetést és voltak bombariadók, hála Istennek soha nem igazolódott be a fenyegetés a bombakereséskor sem találtak semmi. De mennem kellett már e miatt érte, mert nem jártak a buszok. 

Hát így állunk még ma is, most is, majd egy hónappal a robbantások után. Ha az ember kicsit meg is nyugodna, akkor mindig történik valami, amiről, amitől eszébe jut az embernek, hogy ne lazíts! Nem messze van tőlünk az állomás ahonnan indulnak a mentők, tűzoltók, a rendőrök riasztás esetén. Ha már kettőnél több hangot hallok egyszerre, akkor mindig riadtan figyelem, hogy merre mennek, Brüsszel felé-e? 

Pedig nem számít semmit félünk-e vagy sem. 😦 Jó lenne élvezni az életet, gondtalannak lenni, gyönyörködni a virágokban, ha arcunkat a meleg napsugár felé tarthatnánk mosolyogva. De nem megy, a csudába nem megy! 😦