… akkor persze ki, ki, ki! 🙂 Persze ha esik, akkor is, a kutyusoknak nem gond, a goldik különben is imádják a vizet (kivéve Sam-et ha medencébe lehet menni a nagy melegben), az esőt. De most sütött a nap, így futáááás … 😀

Nem messze tőlünk van egy nagyobb rét, oda szoktuk kivinni a srácokat futni hetente 2-3 alkalommal mióta már világos van este is. Muszáj Charlie-t kimozgatni, mert nem bír magával, csak futna és futna és futna. Taszikát nem vihetjük magunkkal, mert egyrészt nem hall már rendesen a lelkem, másrészt meg nem tud már úgy futkározni mint a fiatalok. Mostanában Jack-et is ki szokta hozni Barnus és olyankor indul az igazi móka! 🙂 

Mikor Gyuszi veszi a kinti cipőjét, akkor szalad a póráz és a labda helye között, hogy most mi lesz, hová mennek? Persze közben vigyorog, mert mindegy, csak menjenek! 🙂

Ha labda, akkor az az igazi vidámság! 😀 Megkapja, ő viszi ki a rétre nagy ugrabugrálások közepette, egy pillanatra meg nem áll csak akkor, ha megfordul, hogy megyünk-e, igyekezzünk már. Sam komótosan ballag mellettünk mint egy kis bocika, ő megfontolt, vigyorog, hogy megyünk, de ennyi.

Na és akkor gazdi dobja, labda vissza, gazdi dobja, labda vissza … És ez így megy, menne időtlen időkig ha hagynánk. Néha megáll, olyankor maga mellé teszi a labdát, mert különben Gyuszi kezébe adja mindig.

3-4 lihegés, felugrik, mehetünk, dobhatod Apuci, mondja vigyorogva. 😀 És neki iramodik, fut és fut teljes erőből. Nagyon szeret szaladni. És mindent szeret ami gazdival közös, teljesen mindegy mi az, csak együtt csinálják. 

Néha egy kis tanulás is közben, mert ugye rend a lelke mindennek, de ő azt is imádja.
 

Sam kényelmes, 2-3 alkalommal visszahozza a labdát, de utána csak rohangál a labdával a szájában Charlie után. Már megtanulta, hogy esélye sincs utolérni  a kis szélvészt. 🙂 

Sok-sok idő és dobás után elfáradt.

Boldogan játszik a labdával, persze haza azért ne menjünk még!

De bizony egyszer minden játéknak vége szakad (sajnos), de első szóra hozza a labdát. Egyszer le fogom videózni, hogy viszi haza a labdát. Lejtős az ut hazafelé. Kiviszi a szájában a labdát az útra és leteszi. Már megtanulta, hogy a labda magától is gurul hazafelé. Ő meg közben is rohangálhat, szagolgat, bohóckodik. De mindig szemmel kíséri a labda hol tart, megakadt-e a csatornában vagy egy-egy fűcsomóban. Ha kell irányba igazítja. Ez is egy játék neki. Majd az ajtóba Gyuszi kezébe adja és reménykedik benne, hogy kb. fél óra múlva megismétlik az egészet. 😀 ❤