A mi drága öreg uracskánk, a kis Taszika az útlevele szerint ma 14 éves! 🙂 

Már többet élt velünk, mint nélkülünk, hiszen 8 éve hoztuk el az egyik menhelyről. 🙂

Nekem akkor olyan nagynak tűnt, az olvastam minél nagyobb testű kutyus annál kevesebb évig él, így szomorúan kérdeztem a dokinkat első látogatásunk és alapos kivizsgálás után, hogy mennyi ideig maradhat még velünk, szerinte. Megnyugtatott, még jó pár évig boldogít, nem lesz baj. 🙂

És hát így is lett!!! Pedig rendesen voltak akadályok, de hála Gyuszinak, hála Taszika szeretetének túl lettünk mindig a bajokon.

Mikor kihoztuk a menhelyről már akkor tiszta seb volt a pocija, de úgy gondoltuk, hogy a csupasz beton miatt ahol a menhelyen volt, talán kidörzsölhette neki. Azt a kínlódást is amin végig mentünk, mire sikerült kitalálni, hogy melyik kutyakaját eszi meg. Az egyik nem volt finom, a másiktól hányt, a harmaditól ment a hasa. 😦 Mint tapasztalatlan kutyatulajdonos sokat kínlódtunk, de végül győztünk! Barátaink megosztották velünk tapasztalataikat, hogy ők mivel etetik a vizsláikat, ezt megbeszéltük az orvosunkkal és átálltunk a vegyes táplálásra. Azóta semmi gond a pocival, nem hízik el, de tele a bendő esténként.

Észrevettem, nem mindegy mivel mosok fel, mivel takarítok. Időnként nagyon elkezdett vakarózni, rágta magát, néha csontig. 😦 Aztán elmúlt, majd újra kezdődött minden elölről. Doki bácsi sötétben tapogatózott konkrét eredmény nélkül. Végül Gyuszi rábólintott, vettek tőle vért, majd izgatottan vártuk az allergia vizsgálat eredményét. Elkeserítő, elszomorító lett! 😦 Allergiás az emberi felhámra, kb. 600 szorosan, a baromfi készítményekre, porra, atkára, meg még rengeteg mindenre.

Tanácstalanok és elkeseredettek voltunk. 😦 De doki bácsi biztatott minket, nem lesz gond. Természetes módszert választottunk az embernek való gyógyszer helyett, Gyuszi megtanulta oltani Taszit, így lassan beállt a szervezete.

Kerestünk neki olyan száraz kaját, amiben semmi baromfi nincs, amit szerencsére szeret és meg is eszi. Kéthavonta vágják a szőrét, hogy jobban tudjon szellőzni. A szőnyegeket, ágyukat hetente mosom. Ennek ellenére vannak nehéz időszakai, fogalmam sincs még mit tudnánk csinálni, hogy könnyebbé tegyük az életét. 

10 évesen ki lett ivartalanítva, doki bácsi mondta, hogy ezzel megelőzhetünk rákos betegségeket, meghosszabbítva az életét is. Sam még hamar jött neki, de Charlie lelkesedése még időben ahhoz, hogy felpezsditse az életét. Minden nap játszanak, a kicsi megfuttatja az öreget, nem hagyja lazsálni. 

Hogy mi mit kaptunk tőle? Már sokat írtam itt ezeken az oldalakon! 🙂 Neki köszönheti Sam és Charlie, hogy itt lehet!!! A ragaszkodásával, szeretetével, hűségével megmutatta mi az önzetlenség. ❤ Megváltoztatta az életünket, hálásak lehetünk érte! ❤ 

Aranyosi Ervin: Hála a kutyának…

Kicsi voltál, s azt hittem én tanítlak,
én mutatom az életet neked.
S ahogy a közös évek lassan teltek,
akkor láttam: – mit is köszönhetek?
Megtanítottál önzetlenül adni,
odafigyelni, és gondoskodni tán.
Ez volt bizony a legnagyobb ajándék,
a tanulásom, az életiskolám!

Szeretet, hűség, s az őszinte tettek,
sok együtt megélt csodás pillanat.
Érezni azt, hogy őszintén szeretnek,
s megannyi emlék, mely lelkemben marad.
S tudtál osztozni másokkal is rajtam,
tudtad, a szívem nem veszítheted.
S velem tartottál, ha én mást akartam,
mert neked én voltam imádott istened.

Olyan csekély volt, mit cserébe kértél,
hely a szívemben, csak egy közös világ!
Tanúja legyek kedves életednek,
– aki e létben téged élni lát…