Elérkezett ez a nap is. 10 éve még ő volt a legkisebb, oviba ment az Európai Iskolába, vele a három testvére. Aztán szépen lemorzsolódtak a többiek, ma meg már egyedül ment iskolába. Nem, nem baba, nem azért írom ezt, hanem, hogy elrohantak az évek. A pici Barnuskából már lassan kész fiatal ember lesz, hiszen februárban tölti a 16-ot.

És azért is nagy dolog ez, mert közben a lányok lassan a saját lábukra álltak, felnőttek ők is, sőt, felnőttek lettek, élik a maguk életét. Dávid már jó irányba állt, a többi csak rajta múlik, a lehetőséget, a segítséget megkapja ugyan úgy, ahogy a nővérei is megkapták tőlünk.

De Barnusunk most lett 4-es (bocsánat, ez a magyarországi középiskola első osztályának felel meg). Idén már lesznek vizsgák, oda kell figyelnie a dolgokra rendesen. Láttam, tapasztaltam a másik háromnál is, hogy milyen nehéz lehet 15-16 évesen megérteni, elfogadni, hogy már a saját életedre, a jövődre is gondolni kell, úgy állj a tanuláshoz. De hála Istennek a tesók elmondják neki, hogy ők is ezeken mentek át és higgye el, ha azt mondom amit, akkor jó okom van rá, és figyeljen oda minden szavamra. 

Barnus sokat változott a nyáron, előnyére. Ez a kis szuszogó gombóc itt mellettem nagyon megváltoztatta a világát, az életét.

Komolyan mondom, ennyire egymásra hangolódva egyik kutyánk sincs a gazdijával, mint ők ketten. Pedig a goldik is jaj, hát édes, szeretetreméltó drága lények, de valami miatt ez a kis westy itt megcáfolt mindent, vagy csak máshogy rajong a gazdiért? Nem tudom. 🙂

Beigazolódott, hogy milyen jó, ha van egy társ akivel megoszthatja az ember a titkait, akiről gondoskodni kell, akár van kedved akár nincs. Enni kell, pisilni kell, játszunk már, játszunk már! Megtanulták egymást, szeretik egymást. Jack-nek még elég komoly korlátai vannak a lába miatt, de olyan, mintha már ő is megtanulta volna kezelni ezt, egyre ügyesebben mozog a fájós lábát kiiktatva. Egyre többet megy bandázni a nagyokkal, akik féltőn óvják, vigyáznak rá, szerencsére. Egyszer ha sikerül majd lefényképezem ahogy teper három lábon a nagyok után. Nagyon édes. Természetesen a szőrét fésülni csak Barnus fésülheti, a cicákat kordában tartja és ha úgy gondolja, hogy elég a többiek (leginkább Charlie) nyüzsgéséből vagy ha csak ő akar lenni a gazdijával, akkor halkan morog, hogy húzzanak el onnan. Kis főnök! 🙂 😀

Így aztán Barnus felelős lett egy kis életért is. Nem csak magáért. És jól is van ez így, előnyére vált! Nagyon! 🙂 🙂 🙂