Egy hónapja már tudjuk. Esztike szólt Katinkának, hogy kiadó két lakás ott ahol laknak. Aztán a következő beszélgetés hangzott el:

– Kaktuszka, kiadó egy lakás ott szemben. Mit csináljunk? Költözzünk?
– Miau!
– Csak mi ketten.
– Miau.

 

Megnéztük, tetszett. Végig kellett gondolnia az én kicsi lányomnak mindent, Kaktuszka rábólintott, így aztán alá is írta a szerződést. 

Pakoltak, készülődtek, mindent megbeszéltek.

Ez a drága lélek meg végig asszisztált. Bánja is ő mi történik, csak Katinka legyen ott, hiszen ő jelenti neki a világot!

Be kell bizonyítania, hogy képes önálló életre. Bizonyít magának, másoknak (nekem nem kell, én tudom micsoda jellem, milyen nagyszerű, példaértékű  ember 🙂 ). Nagyszerű jellemével, munkájával megbecsülik őt a munkahelyen. Egészsége jó, hála Istennek! 

És bár elköltözött most hétvégén, de itt van ő is 50 méterre tőlem, egy társasházban laknak Esztikével. Hát kérhet ettől többet egy anya? Ha kellek itt vagyok, az életükbe meg még véletlenül sem kontárkodok bele. Főleg mert nem is kell. Jó gyerekek, jók a párjaik is, panasz szó sem hagyhatja el a számat!

Drága kicsi Katinkám, jól csinálod! Bízzál magadban! Jó lesz, jó lesz! Csak légy boldog!

🙂 ❤ 🙂 ❤ 🙂 ❤

(Négyen maradtunk. 😦 )