Ma kisfiamat újra felöltöztettem szépen, öltöny, fehér ing, nyakkendő. Folyamatosan járt a szája, mindent mondott ami eszébe jutott. Majd beültünk a kocsiba,  ezer éves zenéket hallgattunk útközben, jókat nevettünk, majd könnyes szemmel beengedtem a suliba. Ma elkezdődtek a szóbeli érettségik, a magyar szekcióban a magyar érettségi volt az Európai Iskolában.

Milyen jó, hogy napsütésben el lehet bújni a napszemüveg jótékony takarása mögé, így nem láthatta aggódó könnyeimet. Egy utolsó ölelés, egy utolsó mosoly, jaj most mi lesz? 

Az utóbbi napokban sokat beszélgettünk írókról, költőkről, kinek ki a kedvence, miért. Életutakról, versekről, meggyőződésről, hitvallásról, útkeresésről, meg ami jött. Meséltem és meséltem és meséltem. Elemeztünk embert, életutat, verset.

Még az elején morgott, minek kell neki magyarból érettségizni, soha nem lesz rá szüksége. Igen, lehet, hogy nem kell elővenni szó szerint a magyar nyelvet, a magyar irodalmat, de értéket ad, lelki értéket. Műveltséget, alapot és igen is ha magyarok vagyunk, akkor az alap műveltséghez hozzá kell tartozzon az, hogy ismerem a neves költőket, írókat, munkásságuk pár részletét. Ha hallom beszélnek bármelyikükről a nagy világban, akkor hozzá tudjak szólni. Tegnapra sikerült elérni, hogy megszerette őket. Sőt, egyik-másikkal azonosulni tudott. Megértette mit miért és akkor tettek ahogy. 

Itt nincs magyar történelem oktatás, nemzetközit tanulnak, ő azt is angolul. Sok történelmi adalékot most kellett elmondanom neki. Mára, mikor autóztunk befelé, már azt mondta, jó, hogy ezeket megtanulta. 

Aztán ő be, én haza, végig sírtam az utat míg ő tételt választott és felkészült rá, ugyan úgy, mint annak idején a lányokénál. Lassan egy éve meg Esztikém diplomavédését sírtam végig a folyosón, annyira izgultam, aggódtam érte. De addig jó, míg én sírok, ők meg széles mosollyal az arcukon jönnek ki! 🙂 Most is így volt. Még be sem értem a a sulihoz, már hívott:
-Anyuci, kinn vagyok, Örkényt húztam! Emlékszel tegnap mondtam, hogy mennyire megszerettem Örkényt? Őt kaptam érettségin! 😀 😀 😀 

Hazafelé: – Jó, hogy ezeket megtanultam! 🙂 

És elmondhatom most már neki is, újra és újra: A tudást ami a fejedben van soha, de soha nem vehetik el. Elvehetik mindenedet,  de a tudás mit megszereztél az csakis a tiéd! Először Gyuszit biztattam ezzel évtizedeken keresztül még Magyarországon (és érdemes volt), majd a lányokat (és érdemes volt), most már Dávidot is. ❤