És akkor egy csütörtök reggelen oda fordult hozzám ő, és azt mondta: Kell nekem egy saját kutya. 😀 😀 😀 

2014. június 2-án szombaton délután pedig nem voltunk restek sok-sok kilométert utazni az új családtagért, az új gyerekért. 🙂

Így utólag, ahogy megismertem őt, valószínűleg ezt gondolta:
– Látjátok, eljött értem Ő, a GAZDI. Most irja alá a papirokat és utána megyünk HAZA. 🙂 ❤

Persze itthon imádta minden két lábú és négy lábú első pillanattól kezdve. Nem is csoda. 🙂

Leginkább Sam-hez vonzódott. Talán érezte, hogy ő is goldi? Rengeteg ilyen kép készült, hónapról, hónapra, ma már csak vagy egyikük vagy másikuk fér el az asztalom alatt:

Esztikém minden hónap 2-án  lefényképezte a GAZDIval és feltöltötte a gépére, amely nemrég beadta a kulcsot. Mivel két hiper-szuper számítógépzsenink is van a családban, ezért reménykedem, hogy még előkerülnek valami úton módon, már csak időt kellene szakítaniuk rá. Pedig érdekes lenne látni, hogy nőtt fel ez a pöttöm:

Elmentek iskolába, szorgalmasan jártak, de a tél beköszöntével elmaradoztak, mert iszonyú sár volt mindig. Kár pedig, sokat tanultak.

De azért sikerült elsajátítani az alap dolgokat, és mivel nekünk ennyi elég is, főleg az ő biztonsága érdekében, hát ennyiben maradtunk. Szép lassan falkát alkottak és okosan megcsinálták amit kértünk tőlük:

Minden huncutságban és nem huncutságban benne vannak ők ketten, együtt:

Február 8-án volt egy éves, előtte pár héttel már ekkora volt Sam-hez képest:

Nem, nem még nincs kész, a goldiknak kell másfél-két év, hogy teljesen kifejlődjenek. Láttuk ezt Sam-en is annak idején. És persze mindenki imádja továbbra is azt a kis gyűrött pofiját:

Meg volt az első fodrászkodás, amit újra csak vigyorogva fogadott, jó móka volt, szerinte:

Hogy mi történt a családunkkal az ő beköltözésével? Megszületett egy új GAZDI. Egy becsületes, a kutyájáért mindent GAZDI. Homlokegyenest ellenkező jellemű élőlények egymáshoz szokása, egymás megtanulása. Gyuszi csendes, békés, nyugodt ember, Charlie domináns, harsány, egy pillanatra sem áll meg, mindenbe benne van, mindent csinál ezerrel. Időnként ugy gondolja az ember, hogy azonnal megszólal, ahogy néz az értelmes szemeivel, mutogat, mert mutogat, hogy mit szeretne. És teljesen más, mint Sam, Charlie tele van élettel, elevenséggel, még ma is. Megéli kiskutyaságát, megengedjük neki, de élesen megtartjuk a határokat, amiket már nem akar feszegetni. Tudomásul vette ki a falkavezér, igen ő, a GAZDI, én vagyok anyuci, akihez lehet szaladni ha bajban van, ha simi kell, ha egyedül van, bármikor. 

Azt mondják szépen vannak nevelve, köztük Charlie is. Igaz megdolgoztunk vele, de tudtuk csak az első időszak lesz nehéz, utána már nem. És ez is történik, valóban. Először féltem, hogy fogok vele bírni, hisz kicsi, huncut, rosszcsont, de nem volt baj. Bolhapiacon beszereztünk egy rakás játékot, még csak eszébe sem jutott mást rágni. Soha nem csinált kárt, soha nem rágott szét semmit ami nem az övé volt.

Imád bandázni, játszani az udvaron. Örömében mindenki helyett vissza akarja hozni a labdát, mindenki helyett fut még két kört, biztos ami biztos. 

Együtt nyírunk füvet, együtt porszívózunk, kb. 1 méteren belül van végig, de ha előkerül a felmosó, akkor tudja, hogy most nyugi van, szőnyegre, ágyra kell pihenni és amíg nem kap engedélyt, addig nem rohangálhat.  Ha vizes manccsal jön be, akkor már rakja le a popóját az ajtóban és emeli a mancsait, hogy töröljük meg. 

Imádom, ahogy megkapják a vacsorát és nincs acsarkodás, nincs veszekedés, mindenki tudja a helyét. Charlie megtanulta, hogy nem a tányért nézi, hanem GAZDIt, ha ő megengedi, akkor kezd csak el enni (ez azért is jó, mert nem szed össze minden eldobott kaját az úton!!!). 

Pár hete megkérdeztem GAZDIt, hogy megbánta-e, hogy elhoztuk, hogy kutyás lett.

Mosolyogva mondta, hogy nem, még soha, és ennek ő is nagyon örül. Egyszerűen nem tud teher lenni. Már megszokta, hogy mellettem totyorogva búcsúzik reggelente, leül, lepacsizik a GAZDIval és megy mindenki a dolgára (több helyen olvastuk, hogy nem jó búcsúzkodni, de nálunk inkább ez jött be).

Szegényebbek lennénk, ha ő nem lenne nekünk. Sam szereti, keresi azonnal ha lejön. Olyanok mint apa-fia. Sokat játszanak, bohóckodnak együtt, jó nézni. Kicsit mintha megtanította  volna Sam-et élni, újra játszani. Tasso meg? Hát az egy külön móka. 😀 Gondoltuk öreg barátunk majd elmotyorog a két goldi mellett, de nem ám! Charlie szint hozott az ő életébe is. Szerintem nagyon szereti a jó öreg ezt a kis bohócot. Többször láttam már, hogy addig ugribugrál körülötte, míg el nem kezd vele fogócskázni az öreg. Hát kimozgatja egy kicsit, vigyáz az egészségére. 😀 Néha olyan érzésem van, hogy cinkoskodnak ők ketten és nevetnek a világra. 😀 

Gazdi jó! Gazdi tanul kutyául! Gazdi csodás gazdi lesz egyszer! Charlie szerint már most is az, hiszen így élnek ők: