Tegnap voltunk dokinál, és hát olyan sokan érdeklődtetek, hogy leírom egyben mi is történik most. 

Több mint egy éve ismerjük egymást, tudja nem vagyok egy nyávogós alkat és össze-vissza hülyéskedtünk még a gipszes, kötözős időszakban is. Most bementünk, rám nézett és mondta, hogy nem vagyok ugye boldog? Hát nem! 😥 Tényleg nem! 😦

Arról volt szó, megműti a jobb kezem két helyen, három hétig semmit nem csinálhatok, hat hét múlva meg elfelejthetjük az egészet és megműti a másik kezem is. Na ebből nem lett semmi. Ez a sete, ez a suta nem úgy gyógyul ahogy kellene. Egy hónapja elküldött fizikoterápiára, amitől sokat haladtunk előre, de ott megmondta a hölgy, hogy akár két év is kell, mire visszakapom a régi kezem.

Ez az ínszalag nagyon makacs, húzza az egész karomat a lapockám közepétől. A doki felszabadította, a műtét jól sikerült, de egyszerűen húz vissza a kezem. Eleinte olyan érzésem volt, mintha rövidebb lett volna a karom, ami persze lehetetlen, de főleg mikor vezettem és egyszerre nyújtottam ki a kezem a kormányhoz, hát teljesen olyan érzés volt. Mára ez lassan megszűnt. Ma már a ketchup-os üvegen a  kupakot fel tudom nyitni, lassan a kisebb súlyokat is meg tudom emelni, a nagyobbacskákat ha megfogom, akkor legalább nem csuklik ki a csuklóm, hanem próbálja megtartani amit meg kellene. Na ne gondoljatok ám valami nagy dolgokra, de mondjuk a fél kg-os tészta még megy, az egy kg-os cukor már nem annyira. A vállamtól kezdve az ujjam hegyéig be van dagadva az egész. Nem úgy, hogy hú mennyire, de szemmel láthatólag. Gyűrűt, ékszert a jobb kezem már másfél éve nem látott. 

Mikor eljövünk a fizikoterápiáról, akkor mindig mondom, hogy na ilyen fájdalmaim nem voltak eddig, biztos nem is lesznek. Aztán a következő alkalommal bebizonyosodik, hogy de. Olyan letapadások vannak a karomba, hogy jaj. Okulásként mondom, mert tutira elmondhatom én vagyok ebben a hibás, ha gondja van valakinek, akkor menjen el orvoshoz. Én ugye azt gondoltam majd elmúlik a fájdalom, ez ment évekig és ez lett a vége. Azért van ez az egész, mert a fájdalom miatt már tutira másfél, de valószínűleg több éve sem úgy használtam, fordítottam, tartottam a kezem, ahogy a balt, és ezek okozzák most a gondot. 

Használhat a további fizikoterápia, meg elküldött valami ortoakárkihez (ami lehet csontkovács, na oda tuti nem megyek!!!). 

Hab a tortán, hogy a bal kezemet is meg kell műteni. Ott kisebb és csak egy vágás kell, de muszáj, mert kattog szépen, fájdalmas, tartani nem tudok a hüvelyk ujjammal. Próbáljátok ki, mihez kell a hüvelyk ujj? Bármihez, ha megfogod, felemeled, stb. a dolgokat. Na de mikor legyen a műtét? Dávid érettségi bálja 14-e, csak utána. 18? Jó, rábólintottam. Aztán itthon megmakacsoltam magam. 3 hét biztos gipsz az tuti, meg még a gyógyulás, ami normális esetben 6 hét, tehát az egész nyaram erről szólna. Nem vezethetek, nem csinálhatok semmit addig, sőt, ugye az első 3 hét az teljesen arról szól, hogy semmit, de semmit nem csinálhatok. Inkább akkor ősszel. Nem is lesz már olyan meleg, nem lesz kint semmi tennivaló, és nem bánt annyira, hogy nem tudom csinálni a dolgomat. Ezzel se. Még meggondolom. Elegem van. Nagyon. A kezeimet akarom vissza. Nem vagyok túl boldog e miatt, valóban. 

De itt van a családom és szeretnek és ez mindennél többet ér! Együtt majd ezt is megoldjuk! 🙂 ❤