Ma reggel újra kiürült a ház. Két hét szünet volt a fiuknak, múlt csütörtök óta Gyuszi is itthon volt. Nagyon szép tavaszi napjaink is voltak, de hűvösebbek is. Kertészkedtünk, takarítottunk odakint, vagyis leginkább Gyuszi. Most nagyjából úgy mentek a dolgok, hogy én kitaláltam, ő meg megcsinálta a fiuk segítségével. Itt mellettem, meg nagy szomorúság van most, mert elmentek a gazdik.

A lányok mondták is, hogy ők is, ők is szabit akarnak, de persze menniük kellett dolgozni. Hát igen, a ilyen a dolgozólét. 🙂 

Szép húsvét hétfőnk volt, itthon volt minden gyerekek. Süttem nekik fini kalácsot reggelire, nagyon hümmögött mindenki falatozás közben, nem is maradt még morzsa sem belőle. 🙂

Újra el tudtam látni a családomat, örültem neki. Én főzőcskéztem, ők játszottak, beszélgettünk, tojást kutattak, nevettünk. 

A kezem? Hát, sajna nem az igazi. Gyuszi, Katinka és a fiuk rengeteget segítettek, igazán hálás vagyok nekik. Hétvégén már vezettem, de nem az igazi. A héten megyünk vissza a dokihoz, meglátjuk mit mond. 

Gondolkodtam ezeken az visszaemlékezéseken, a tíz év elemzésein. Mivel sajnos elveszett a régi blog (egy kéz egyszerűen csak lekapcsolt egy szervert 😦 ), így pár dolgot leírok magunknak, annak akit érdekel.