Ma nagy öröm ért, és hát már annyit keseregtünk ezeken az oldalakon is, meg máshol is, hogy milyenek a magyarok egymással külföldön, hogy most ha pár mondatban is, de meg kell írnom! Van remény! 🙂

A facebook-on segítséget kértem, másoknak nem nagy dolgot, elfekvőben lévő utazó ágyat két éjszakára a hétvégére, a szó szerint fél világ átutazásától megfáradt kicsi drágaságoknak (majd erről is írok, írunk 🙂 szerintem). És képzeljétek, 5 percen belül 7-en írtak, jelentkeztek, hogy ott az ágy, menjek érte. 

Tudom nem nagy dolog, de én mégis nagyon örülök neki, a kis dolgoknak is örülni kell, nem kell mindig világmegváltó dologra várni! Olyan is jelentkezett, akinek nem is olyan régen én segítettem a kitelepülésük körül, és látom azóta is olvas, és jó szívvel már ajánlotta is azt amire most nekem lesz szükségem. És jelentkezett számomra ismeretlen, aki olvas de én nem tudok róla, és no persze pár barát, akinek a sublótban van egy-egy ilyen  ágyikó eltéve a szűkösebb időkre. 

Hányszor keseregtem, hogy eltűnnek emberek. Csak addig kellünk amíg segítségre van szükség, és bizony fáj, ha később meglát és átmegy az utca másik oldalára. Kicsit jobban belém vésődött ez mint kellene, ezért most olyan jó, hogy mégis lehet itt számítani emberekre. Jó, hogy itt Brüsszelben is vannak olyan ismerőseim, barátaim, akik figyelnek, segítőkészek, kedvesek, nem csak az ismerősök számát szaporítják a facebook oldalamon. 🙂

Holnap jövök! 🙂