És ugye nem lennék én, ha nem tennék említést az állatkáinkról! 🙂 Erről a valóban díszes társaságról! 🙂 Menjünk csak végig sorban!

Taszikám drága, hiszen ő a mi kis drágaságunk, mindent neki köszönhetünk és hát ő is a rangidős! 🙂 Kiderült idén az allergiája, gyorsabban végig érnénk a listán, ha arról beszélnénk, hogy mire nem allergiás. És sajnos ránk, emberekre, az emberi bőrre, hajra is. Gyuszinak rendkívül hálás vagyok, amiért kifizette az allergiavizsgálat árát, el sem merem mondani, hogy mennyibe került. Hálás vagyok, mert attól a tavaszi naptól kezdve először hetente, majd 10 naponta, majd azóta is havonta oltani kell Taszit és nekem nem volt bátorságom beleszúrni a tűt a kis nyakába, ő teszi meg. Hősök ők mindketten a szememben! ❤ Hálás vagyok, amiért a mai napig fél szemmel nézi, hogy mivel tudnánk még Taszinak segíteni, talált egy spéci kaját is, amelyet allergiás kutyuknak fejlesztettek ki. Már eltelt 3 hónap, Taszi bőre, szőre a legszebb, nem marja magát húsig, szépen kinő lassan mindenhol a lerágott, lenyúzott bőr és szőr. Vettünk új kutyaágyakat is, amiket 10-14 naponta tudok mosni az allergia miatt, ez is nagyon sokat számít, ahogy látom.

Időközben, valamikor november környékére megsüketült a lelkem, de hát ez már tényleg a korral jár, viszont itt jön be, hogy milyen jó, ha a tanítás folyamán a kézjeleket is megtanítjuk a kutyánknak, mert így szépen lehet vele kommunikálni. 🙂 ❤

Sam, ő Dávid kutyája, és a hűség példaképének lehetne őt beállítani. Nem úgy és nem annyit foglalkozik vele, mint amennyit a kutya szeretné, ennek ellenére mégis imádja a gazdit. Szerencsére Gyuszi mindig foglalkozik vele, így azt gondolom, hogy nagyon jól érzi magát. Ha valaki szobrot szeretne állítani a békességről, a nyugalomról, a szeretet kifejezéséről, akkor szóljon, Sam tökéletes alany lenne.

Nagyon szeretem őt, fogalmam sincs honnan van ekkora békesség és türelem benne. Egyszerűen nem lehet nem szeretni, imádni való! ❤

Jaj, hát igen, aki gyerekességével mindig megnevettetett minket, kajlaságával még nem érzékelte annyira a világ változásait, az Charlie. Gyuszi egy tavaszi csütörtök reggel felkelt és azt mondta, hogy neki kell egy kutya, egy goldi, egy saját. Szombaton már hoztuk Charlie-t. Na a szerelem kb. azóta tart (remélem nem haragszik meg egyikük sem ezért, dehát igy van! 🙂 ). Nemrég kérdeztem, hogy megbánta-e már, hogy elhoztuk, Charlie az övé lett. És a válasz egy határozott NEM volt. Még akkor is, ha jellemben a lehető legkülönbözőbbek ők, de egyszerűen oda vannak egymásért. ❤

Kis Büdike kb. rám van nőve. Oda megy ahová én megyek, ott fekszik le ahol én vagyok. Ha főzök, akkor egy idő után keservesen el kezd sírni, mintha nem tudna lefeküdni sehová, mert nem vagyok ott ahol aludni tud. A szegény. 🙂 Imád a kis lámpa alatt aludni az új ágyikójában, természetesen az asztalomon, néha oda nyaffant nekem kedvesen, hogy esetleg nem-e meg tudnám simogatni, és hálás ha igen, ami majdnem minden alkalommal meg is történik. 🙂

Azért nyáron ránk hozta a szívbajt, mert mire hazaértünk a nyaralásból, akkorra eltűnt. Szegény lányok keresték már, mert tudták nagyon szomorú leszek, de sehol nem találtuk. Aztán pontosan egy hét múlva egy éjszaka hazajött! Lefogyva bár, de törve nem, történeteit elmesélve úgy aludt kis ágyában, mintha el sem ment volna. ❤

Jaj, Samuka, kis fény az éjszakában. Hát édes ez a cica, nagyon szeretem! 🙂 ❤ Gyönyörű szemeivel mindig követ, egész délelőtt rajtam lóg, majd elvonul alukálni valahová. Idén majdnem elveszítettük őt is. 😦 Kiderült, hogy a vizelete tele van kristályokkal, e miatt nem tudta kiüríteni a hólyagját. Napokig volt kórházban, soha nem felejtem el, ahogy a ketrecből kivéve hozzám bujt. Drága kiscicám! Azóta speciális kaját kap, nincs semmi baj. Egyesek szerint kis (vagy nagy) dagi, hát nem is tudom. 🙂

Mindenesetre gyönyörű, a szemei továbbra is beszédesek és dumál és bújik és imádni való! 🙂 ❤

Kaktuszkánkat továbbra is csak akkor látjuk, ha bemegyünk Katinka szobájába, ilyenkor kedvesen köszönt minket, meg bújik is, de ennyi! Különben hagyja őt békén mindenki, neki nem kell senki csak Katinka és kész! 🙂

És már nem is maradtak csak a kismadarak. 🙂 Idén nyáron az anyuka kismadár elpusztult. Nagyon öreg volt már, elsirattam az aranyost. 😥 Napokig csak etetni mentem a kalitka felé, nagyon szerettem azt a pici madarat. Mindig olyan bizalommal volt felém, okos szemecskéivel követte mozdulataimat és nem félt tőlem. Bevallom, még ma is hiányzik a drága kis tollasom. 😥 De maradtak még öten, hát őket is kell szeretni, igaz? Gondoltam hozni kellene még egy kispasit, mert ez az egy nem bir ezzel a négy csajjal. 🙂

Hát, ennyi történt a kis állatkertünkkel 2014-ben. Remélem jövőre ilyenkor ugyan erről a teljes létszámról tudok majd beszámolni! 🙂 ❤ Addig meg bearanyozzák vagy nyálazzák a mindennapjainkat. 😀 ❤