Végig néztem a blogot, beleolvasgattam. Talán tul sok minden történt velünk 2014-ben? Bizonyos tekintetben igen, hiszen mindig is mondom, sokan vagyunk a családban, nálunk mindig történik valami. Ez hol jó, hol rossz, de erről szól az élet, egyszer fenn, egyszer lenn. Az a lényeg, hogy legyen kibe kapaszkodni!

Egy éve nem volt tél (kérdéses idén lesz-e?), enyhe, napos időszakra köszöntött be a tavasz, melyet nagyon élveztünk, nem kellett fázni, sokat sütött nap, ezért nem is lett szomorú senki a sok szürke naptól. Sajnos már tavasszal kiderült, hogy gondok lesznek a kezemmel, próbálkoztunk mindenféle kezelésekkel, nem használtak.

Katinkám kórházba került újra, közben szép lassan elindult a procedúra, ő kijött a kórházból, én meg bementem műtétre.:( Aztán jöttek jó hírek a cf kutatásról, teszteket végeztek Európában is, melyben nem vehettünk részt, mert az orvosunk szerint a mi gyerekeink túl jó állapotban vannak, ez nagy reményt adott nekünk.

Teltek a hónapok, lassan elkezdtem újra vezetni, türelmetlenségem néha határtalan volt a kezemmel kapcsolatban, ami máig nem szűnt meg, utálom a sutaságom.

Nyáron pedig mindenki ment útjára, oda és azzal akivel szeretett volna, mi életünk első 5 napját töltöttük kényeztetésben Magyarországon, a Balcsinál. Számomra életre szóló élmény volt!

Aztán elérkezett az ősz, Esztikém diplomavédése, zokogva vártam az eredményhirdetést, annyira szurkoltam neki! Persze sikerrel vette az akadályt! 😀

Elkezdődött a tanév Dávid utolsó éve, tanévvégén érettségi. Elkezdődött a kínlódás, hogy mi legyen ha nagy lesz? Hová menjen tovább? Mit is csináljon? Aztán ezt is kitaláltuk szépen, ügyesen! Jó lesz! 🙂

Diplomavédés után Esztikémet a professzora megkereste, hogy van pár kutatói állás a tanszéken, esetleg nem-e megpályázná, mert hogy milyen jó is lenne ő oda. Eszti nem nagy reményt fűzött hozzá, mert hát volt jó pár jelölt, de végül mégis rá esett a választás, így novembertől már ő is az egyetemen dolgozik. 🙂

És aztán elérkeztünk decemberhez, és máig nem tudok magamhoz térni, hogy mi is történt Esztike diplomaosztóján. Tudjátok vannak dolgok, amikről az ember csak úgy hall, meg de jó, meg nahát, hüledezünk, de nem gondoljuk, hogy velünk is megtörténhet. Aztán meg!!! 😀 😀 😀 Életre szóló ajándékot kaptunk a kislányunktól, hiszen a jóságáért, az okosságáért, azért aki lett felnőtt korára, szóval őt ünnepelték az emberek, felállva tapsoltak neki. Szívem szerint minden nap elmesélném valakinek, olyan csoda volt számunkra! ❤

És tadam, itt is vagyunk, túl a karácsonyon, 2014. december 31-e van, pár óra és huss, tova száll, emlék marad minden ami ebben az évben történt! A következőkhöz már oda kell majd biggyeszteni, hogy 2015-ben történt.