Gyuszi hetekkel ezelőtt eljutott egy oldalra, ahol kiderült, hogy kutyakiállítás lesz Brüsszelben. Menjünk el! Jó, menjünk! Úgy is vasárnap lesz, és úgyse  láttunk még ilyet.

Ebédet előbbre hoztuk tegnap, közben felvetettem, hogy mi lenne, ha Charlie-t elvinnénk. Ez aztán tényleg olyan hely, ahová vihetjük, meg ismerkedjen, szocializálódjon. Még régen megbeszéltük, hogy vinni fogjuk ahová csak lehet, hogy ne kelljen itthon tartani esetleg a viselkedése miatt, vagy mert nem tűri a többi kutyit. Ennek jó előszobája a kutyasuli, azt hiszem. Titkon kíváncsi voltam, hogy hogy fog viselkedni ez a 9 hónapos gyerek.

Elindultunk, közben Barnust letettük egy barátjánál. A kocsiban készítettem ezt a képet, ahogy várta Charlie vissza Gyuszit. Egyszerűen imádja a gazdit, minden rezdülésére figyel, annyira jó ezt látni nekem! Mozdulatlanul várta, hogy felbukkanjon gazdi ott, ahol az előbb eltűnt a szemei elől. 🙂

És hát a kkiállítás El szeretném mondani, hogy rettentő büszke vagyok mindkettőre, gazdira, kutyára! Charlie egy jól nevelt kutyaként viselkedett. Végig Gyuszi lába mellett sétált. Látszott, hogy fél, de mégis nyugodt volt, gondolom azért, mert ott volt a gazdi. Az első nagy próba akkor volt, amikor Gyuszi elment, minket pedig ott hagyott, kezembe nyomva a pórázt. Na most mi lesz? De Charlie rám nézett, én mondtam neki, hogy ül, szépen lecsücsült a lábam mellé, el sem mozdult, néha rám nézett, olyankor megsimiztem a buksiját, de nem volt ugra-bugra, rohangálás, nyüszögés, 100 %-ig szót fogadott, nyugodtan viselkedett, annak ellenére, hogy látszott fél. Rendkívül boldog volt, amikor megjött gazdi. 🙂 Utána a büfé előtti sorban állást már teljesen jól tűrte. 🙂

Óriási nagy területek voltak elkerítve, ahol kisebb nagyobb csapatokban vonultak parancsra a kutyusok. Egyik-másik nagyon ügyes volt, aranyosak, édesek voltak! Egyik szebb mint a másik, egyik cukibb mint a másik. Viszont nem volt acsarkodás, veszekedés, verekedés. Egy-két vau hangzott néha valamelyik sorból, de az is csak inkább ilyen itt vagyok jelzés volt. Mi némelyik helyen megálltunk, nézelődtünk, addig Charlie tök nyugodtan ücsörgött, feküdt, nézelődött:

Kértünk kutyafürdetőre több helyen ajánlatot, kaptunk is jó ötleteket, főleg Taszika miatt érdekelt. Charlie kapott új pórázt, sikerült az ezerféléből kiválasztani a megfelelőt. Lehetett kapni természetesen fekhelyeket, etetőket, kajákat, tárolókat jóval a bolti ár alatt. 

Mikor kifelé jöttünk, akkor még elcsíptünk egy bemutatót. Ez nem verseny volt, hanem tényleg bemutató. Segítő kutyák bemutatója!

Sajnos nem látszik elég jól a képen, de tolókocsis emberek tartottak bemutatót kutyáikkal. Csak halkan megjegyzem, hogy a kb. 10 kutyából 8 arany szívű volt, édes goldik. Bemutatták, hogy ha kell segítenek a vetkőzésnél, a leesett dolgokat felveszik, ha kell szeretgetnek, ott vannak ha szükség van rájuk. Bevallom, én elpityeredtem. Drága jó kis lelkek, szeretettel mennyi mindent el lehet érni!

Nagyon sok helyen olvasom, hogy első családi kutyának ajánlják a golden retrievert, joggal. Ha sokat foglalkoznak vele, akkor minden kutya lehet okos és jó, de a goldi egy nagyon kedves, nagyon okos kutyafajta, gyorsan tanul és nagyon  könnyű  szeretni. Rendkívül nagy tűrőképességű, óriási arany szíve van. Én személy szerint sem ajánlanék más kutyát gyerekek mellé, főleg első kutyának. Egy goldival az élet szép és jó. Persze igen, az első másfél év kemény munka és határtalan szeretet, de ha ez nincs meg, akkor oda nem is kell kutya, hiszen óriási felelősség, egy élet, és nem mindegy hogy bánunk vele. Mi úgy kezeljük őket, mint a gyerekeket. Fegyelem, szeretet. Szeretni kell és nevelni! A kutyaiskolát pedig ajánlom, látom Charlie-n, hogy mennyire hasznos és Gyuszit is megtanítják mit, hogy kell csinálni. Mert nem könnyű egy kutya nevelése! Nagyon nem! Viszont az első másfél év után kaphatunk egy őszinte csodát, mely remélhetőleg sok-sok évig még mellettünk marad. Bár a goldik nem kistestű kutyák, azért a mai orvostudomány mellett már elélnek 12-14 évig, és ez nagyon jó, csodálatos. Tehát ha valaki kutyát tervez, akkor ezt is vegye figyelembe! Mert igen is, felelősséggel tartozunk a kutyákért is, hiszen nem ő akart hozzánk jönni, mi hoztuk a családba és ha jól csináljuk, akkor egy idő után csak remélni merjük, hogy jó sokáig maradnak is! 🙂