Tegnap mosolygósan érkeztek a  fiuk, elkezdték mesélni kivel mi történt, majd Barnus egyre hallgatagabb lett, kb. 15 perc múlva mondja, hogy nem érzi túl jól magát. Kértem egyen, nem-e kifárasztotta magát, eleget ivott-e a suliban, ebédelt-e, nem-e kimelegedett a tesi órán? Nem, nem, nem. 

Majd lejött, lefeküdt és pillanatokon belül el is aludt. A cukrát nem mértük meg, mert hazaérkezése után benyalt egy nagy kanál mézet, a vérnyomása rendben, láza nincs. Esik össze a gyerek. Kicsit fáj a feje, kicsit hányingere van, fáj a torka, gyenge, alig áll meg a lábán. Na ha ilyet tapasztaltok, akkor irány az orvos. Nekem sem kellett több, kb. 1 egész perc alatt döntöttem, irány az ügyelet. Gyuszi nyugtatgatott, látta az agyam a plafonon! 

Kedvenc doki nénink ügyel pont hétfőn. Alapos mint mindig, röntgen kezével bepásztázza az egész gyereket. Torka, egyik füle piros. Vírus. Igen, ezt én is gondoltam. Egy hétig nem mehet suliba. Tessék?! Az elmúlt hetekben itt bolyong ez a dög, sok-sok embert ledöntve lábáról. Tapasztalatuk, hogy nagyon nehezen gyógyulnak meg az emberek, nem elég a szokásos 2-3 nap. Mi is tapasztaltuk, Gyuszi is valószínűleg ezt kapta el két hete. Ő is hazajött, nem volt semmi baja, este meg már alig bírt talpon maradni. Ki is dőlt jó pár napra, engem megriasztva, mert napokig tényleg csak aludt.

Este hazajött Katinka is a nyelviskolából, és mondta, hogy a belgiumi cf-es csoport szinte összes tagja a kórházban van. Mi a csuda van már? Mi ez? 

Nagyon vigyázzatok magatokra! Én meg lemászok a plafonról és erősen elkezdek reménykedni, hogy ennyi volt!  😦