Én nem értem, ez a szeptember minden évben hónapokig tart. Egyszerűen nem akar véget érni! Mindig annyi minden történik, az ember lánya csak kapkodja a fejét, lazulni idő nincs, és nézem, te jó ég, még csak 20-a van, eltelt több hét, még mindig csak 26-a van. De vége!

Mi is történt? 

Gazdagabbak lettünk két diplomával! 🙂 A lányok befejezték az egyetemet, Katinkának csak simán meg kellett lennie az évének, de Esztinek diplomát kellett írni, védeni. Hát tök ideg volt mindenki, főleg Katinka meg én. A védés után az eredményhirdetésre felmentünk az egyetemre mi is. Együtt sírtunk, nevettünk, meg lett persze, nem is akárhogy! 🙂 És már az eredményhirdetéskor pedzegették, majd azóta úgy alakult, hogy kutatóként marad Eszti az egyetemen. Rendkívül büszke vagyok rá, mert hát ne felejtsük már el, hogy ő ugye magyar, a középiskoláit magyar-angol nyelven végezte az európai suliban, majd egy év alatt megtanult flamandul és utána ment egyetemre, ahol az első három évben csak flamandul tanult. Ja, és az 1-2 évet egy év alatt tette le. Remélem hamarosan Katinka is talál állást magának!

Aztán a fiuk elkezdték a sulit, Dávid az utolsó évet, Barnusom a 3. osztályt. Mindkettőnél meg volt az izgalom, Dávid érettségizik idén, de egész évben oda kell figyelni, tanulni kell, a féléves vizsgák itt az év végi érettségi jegy felét teszik ki. Barnusnak meg új órák, új tanárok, de jókat kapott, szerencsés gyerek a jó kis osztályával együtt. 

Aztán sikerült begyűjteni az első vírust is, a lányok lábon kihordták, a fiuk közül Dávid vette a legkönnyebben a harcot, aztán Barnus, majd a végén Gyuszi beállította a család leroggyanási átlagát. De majd erről bővebben máshol.

Közben Taszin kitört újra az allergia, Charlie-t ezerrel kell nevelni, Samunak szó szerint szeretetrohamai vannak amiről nem lehet lebeszélni, Büdike pedig új áriát tanult be, mert másképp nyávog. Charlie pár napra beteg lett, ügyeletre mentünk, ahol érdekes elveket valló állatorvos volt, de erről is bővebben máshol, mert külön bejegyzésért kiált az eset. 🙂

Aztán a hónap végén egyik napról a másikra le akart szakadni a lépcsőnk, pedig becs szó csak jártunk rajta, mint úgy általában. Kiderült, hogy a barát az barát és jön ha baj van, akár éccaka is. 🙂 

Az idő szép volt, szokásos ősz Belgiumban. Kellemes meleg napok, hűvös éjszakák, nagy páratartalommal a levegőben. 

És végre vége, ma már október van, talán lazább hónapok jönnek, legalább is megtettünk mindent azért, hogy így legyen.